Vajta Vilmosra(2) (1918-1998) először alighanem röviddel 1956/57 után figyelt fel az állambiztonság.
Jó tudni, hogy 1957 őszén az ÁEH akkori elnöke, Horváth János még pozitívan ítélte meg az egyházpolitikai helyzetet az evangélikus egyházra vonatkozólag. Az ún. szocialista országok ÁEH-inak budapesti tanácskozásán (1957. szeptember 2-7.) hosszú beszámolót tartott a magyarországi egyházi helyzetről. Ezt teljes egészében közli a tanácskozás jegyzőkönyve, ennek egy oldalnyi része az evangélikus egyházzal foglalkozik.(3)
Ekkor már ismeretes volt, hogy Carl Lund-Quist LVSZ-főtitkár és Vajta Vilmos Magyarországra készülnek november közepén.
"Megítélésünk szerint Ordass Lajos nem ellenforradalmár" - mondta Horváth János.
"Az ellenforradalom fegyveres leverése után közvetlenül kezdeményező lépéseket tett a kormány felé az együttműködésre. Az együttműködés az evangélikus egyházzal és Ordass Lajos püspökkel fokozatosan javult annak ellenére, hogy Ordass Lajos csak nagyon lassan és csak nagyon kis mértékben tudott szakítani vagy távolodni a reakciós erőktől. [...] Az a tervünk, hogy a reakciós személyeket leválasszuk Ordass Lajos mellől, és Ordass Lajost politikailag fokozatosan még közelebb hozzuk. Ennek minden realitása megvan. [...] Ordasst beválasztották a Lutheránus Világszövetség V[égrehajtó] B[izottságá]ba és a Lutheránus Világszövetség egyik alelnöke is. Terveink szerint az elkövetkezendő esztendőkben Ordass Lajoson keresztül növelni tudjuk befolyásunkat a különböző nemzetközi egyházi fórumokon, abban az esetben, ha jól dolgozunk." (30. o.)
A kezdet
Ugyanabból az időből (1957. szept. 14-i dátummal) származik egy háromoldalas "Feljegyzés" c. dokumentum "Vajta Vilmos emigrált disszidens papról". Hadd idézzem néhány állítását.
"... svéd ösztöndíjjal, mint theológus hagyta el 1947-ben az országot." "Hírhedtté, mint magyar emigráns és disszidens, 1948-ban vált, amikor Ordass püspököt letartóztatták. 1948 és 1952 között összejárta a világ fővárosait (London, Páris, Genf, Berlin, New-York, Helsinki stb.), hogy előadásokat tartson a Magyar Népköztársaság és a magyar evangélikus egyház helyzetéről. Előadásaiban féktelen uszítást folytatott a magyar állam ellen s az egyház haladó papjai ellen, akiket mint a bolsevizmus kiszolgálói tüntetett fel. Előadásai, sajtókonferenciái az egész nyugati világban sajtó nyilvánosságot kapott (sic!) /:''Lutherán'', Lutheránus Világszövetség bulletinja, ''Combatt'':/ (sic!) amivel nemcsak a Magyarországi Evangélikus Egyház helyzetét, az állam és az egyház közötti viszony kialakítását akadályozta, de a külföldi egyházak Magyarországgal kapcsolatos rágalmazásaikhoz is ebből merítették az alapot. ... ...
V[ajta] V[ilmos] disszidens, hazaáruló, és ennek bélyegezte Horváth János is, az ÁEH elnöke, amikor Vető és Dezséry püspökök egy bécsi útjuk alkalmával Vajtát jobb belátásra próbálták bírni Magyarország és a magyarországi evangélikus egyház helyzetét illetően. [...] VV egy hétig kisérője volt Horváth Jánosnak svájci és párizsi kirándulásain, majd mint akiben kellemesen csalódott, szívesen látott vendégként meghívta Magyarországra. [...] Azt kell megállapítani, hogy az Egyházügyi Hivatal két vezetője elvesztette mértékét egyes személyek és a népi demokratikus rendszer érdekeinek értékelésében."(4)
Hogy ez az irat milyen megbízásból, ki vagy milyen állambiztonsági egység számára készült, az nem derül ki belőle. Egyetlen ismertetőjele az ügynök saját kezű aláírása: Győri Vilmos. Sok állítása közül talán egy helytálló, hogy ti. Vajta Vilmos 1952 és 1957 között sok külföldi várost megjárt - de persze nem a magyarországi egyházi helyzetről tartott uszító kommunistaellenes előadásokat, hanem mint az LVSZ teológiai osztályának igazgatója többek között a tagegyházak sokfelé ágazó teológiai munkáját is próbálta koordinálni. Horváth János egyébként 1957-ben nem az LVSZ-t látogatta meg Genfben, hanem egy nemzetközi izraelita szövetséget.
Az sem derül ki a "Feljegyzésből", hogy ez mikor és hogyan került az illetékeseknek a kezébe. Mindenesetre Carl Lund-Quist LVSZ-főtitkár és Vajta Vilmos magyarországi látogatása 1957 novemberében terv szerint folyt le.
Gyorsan változnak a viszonyok
Az akkor 76 éves XXIII. János pápa röviddel hivatalba lépése (1958. október 28.) után, január 25-én bejelentette, hogy "ökumenikus" zsinatot hív össze. Egy évre rá - 1960. június 5-én - pápai bizottságokat nevezett ki, s ezek egyikét, az "egységbizottságot" azzal bízta meg, hogy hívja meg más keresztyén egyházak képviselőit mint megfigyelőket.
Nem csoda, hogy a kelet-európai ÁEH-kat (és állambiztonságokat) erősen foglalkoztatta az új pápa meglepő kezdeményezése. 1962-es ülésükön - megint Budapesten - a fő téma ez volt: "A Vatikán jelenlegi politikai és ideológiai magatartása, különös tekintettel a II. Vatikáni Zsinatra." A magyar állásfoglalás ehhez a témához megtalálható az ülés jegyzőkönyvében.(5)
Néhány hónapra rá (1962. okt. 11.) megnyílt a zsinat (1965-ig tartott) - s erre mint az LVSZ képviselője Vajta Vilmos is hivatalos volt mint megfigyelő.
Ami öt évvel korábban nem sikerült Horváth Jánoséknak (ti. Ordass Lajossal "befolyást gyakorolni a különböző nemzetközi egyházi fórumokra," vö. fentebb) - az most talán sikerülhetne az LVSZ és más nemzetközi egyházi szervezetek esetében? (Sikerült ez pl. az állambiztonság Vatikánon belül működő ügynökeinek, mikor a Magyarországgal folytatott tárgyalásokhoz a hatvanas évek közepén egy "akcióval" még a merevebb Bongianino helyett a tárgyalásokra jóval hajlamosabb Casaroli irányát is tudták erősíteni.(6) De tudvalevőleg sok más területen is volt sikerük a Vatikánban.)
Az elkövetkező években ez a ráhatás annál is inkább aktuális lehetett, mert a kelet-európai ÁEH-k 2-3 évenkénti üléseire az egyes országok ÁEH-i gyakran más-más feladatkörről való előzetes beszámolóval készültek fel a munkamegosztás kedvéért, mint pl. "A Vatikáni témát a lengyel elvtársak, - A Prágai Keresztyén Békekonferencia témáját a cseh elvtársak, - Az Egyházak Világtanácsa témáját a szovjet elvtársak, - A dialógust (sic!) a magyar elvtársak, - A Paulus Gesellschaft témát a német elvtársak dolgozzák ki."(7)
A "dialógus"
A "dialógus" pedig ez esetben a "keresztyének és marxisták párbeszédét" jelentette. Keresztyén részről "a kommunista filozófia terjedése és erősödése elleni harcot próbálják ''belülről'', a kommunista és munkáspártok keretén belül is folytatni. [...] Felveszik a kapcsolatot egyes kommunista pártok revizionista köreivel. [...] E taktika célja világos: doktrinális változások előidézésére való törekvés a kommunizmus filozófiájában. [...] E tevékenység elsősorban komoly felszólítást jelent az országainkban a kommunista pártok által irányított ideológiai munka kiszélesítése és elmélyítése érdekében".(8)
Szükséges tehát létrehozni és fenntartani egy magas színvonalú dialógust a "szocialista tábor" és a keresztyénség (elsősorban a római katolicizmus) között. Szükséges "a két társadalmi rendszer békés egymás mellett élésének teológiai (sic!) és politikai bizonyítása." Nem elég tehát a "szocializmust" nyomással és elnyomással, erőszakkal, hatalommal és politikával biztosítani, hanem le kell ülni beszélgetni, dialógust folytatni, és ennek keretében "ráhatni" a Vatikánra és a nemzetközi protestáns egyházi szervezetekre. De: jobban fel kell készülni a dialógusra.
Ebben az összefüggésben bukkan fel Vajta Vilmos neve mint egyike azoknak a külföldi személyeknek, akikről az állambiztonságnak közelebbi információkat kell szereznie, a szerint a terv szerint, amelyet ebben az időben dolgozott ki az állambiztonság két főnöke (a III/I és III/III csoportőnökség fejei) a protestáns világszervezetek "feltérképezésére és megismerésére." E személyek "külföldi tevékenységéről és magyarországi kapcsolatairól" azért kell megtudni részleteket, hogy őket ügynökökként lehessen "operatív feladatok" elvégzésére felhasználni. Vajta ezen a listán így szerepel: "Vajta Vilmos az LVSZ teológiai osztályának vezetője, genfi lakos, magyar származású, svéd állampolgár. Az EVT (sic!) magyar szakértőjeként ismeretes."(9) (Mellesleg ezen a listán található a későbbi ''Ford'' is.(10))
Így lett Vajta Vilmos később "ügynökjelölt", méghozzá fedőnévvel (''Blackbird Thomas''), amiről ő maga természetesen nem tudhatott.
Adatgyűjtés
Ügynökeik segítségével információkat kezdett tehát gyűjteni Vajtáról az állambiztonság. Ilyen információkat legjobban természetesen olyan személyek tudtak adni, akik az illető személyt jól ismerték, és személyi tulajdonságairól, szokásairól, de politikai nézeteiről is be tudtak számolni. És olyan témákról is kellett tudniok beszélgetni, amelyek jelentősek voltak az illetők jövőbeli feladataira. Az evangélikus egyházra vonatkozólag egyetemet vagy teológiát végzett ügynökökre volt szükség. Érteniök kellett a "dialógushoz", de ahhoz is, hogy mi fán terem egy "Ökumenikus Kutatóintézet".
Lassan ez odáig jutott, hogy az állambiztonságnak küldött információk teológiai cikkekre kezdtek hasonlítani. Egy teológiai konferenciáról a München melletti Pullachban 1964. szeptember végén ''Soproni'' egy 11 oldalas "információt" küldött.(11)
''Pap István'' már 1962-ben adott Vajtáról hosszabb tájékoztatást. Ez az írás többek között tartalmaz négy oldalnyi szó szerinti kivonatot az Útitársnak olyan számaiból (1957-61), ahol Vajta Vilmosról van szó, de ad személyi jellemzést is, pl. "Egyénisége tudós jellegű. Fanyar mosolyú, kedélytelen, olyan ember aki életét könyvek között tölti el. Jellegzetesen óvatos ember."(12)
''Szamosi'' szerint "emberileg, egyénileg az a benyomás alakul ki róla, hogy gyökértelen, zavaros helyzetben van. Magyarnak vallja magát, de svéd állampolgár, svéd nő a felesége, mégis Genfben élnek, gyerekeik is nyelvzavarban nőnek fel. Ezt a helyzetet kozmopolita állásponttal próbálja kibírni." Ír továbbá Vajta magyarországi szellemi gyökereiről (Szabó Dezső, Németh László, népi írók) - a külföldi magyar evangélikusok közötti tekintélyéről, de arról is, hogy Vajta sajnálja, "hogy a magyar egyház sokszor támadja írásaiban a katolicizmust. Pedig itt is hasznos volna az összefogás."(13)
''Pozsonyi'' jóval józanabb hangon ír arról, hogy Vajta "döntéseit és állásfoglalásait theológiája befolyásolja és alakítja, megértésénél tehát a theológiai szempontok sem hagyhatók figyelmen kívül" - és hogy Vajta "mindenestől nyugati ember, akitől nem lehet több megértést várni, mint bármely más nyugati theológustól". ''Pozsonyi'' mindjárt ad egy beható és tárgyilagos képet Vajta Vilmos teológiai hátteréről Wingren teológiájában, és nem titkolja el azt sem, hogy Vajta sajnálja, hogy a magyarországi evangélikus egyház "magatartása bírálat alá esik /pontosabban önbírálat alá/ (sic!), míg a világot mindig megérteni próbálják."(14)
Vajtát meghívni Budapestre?
''Szamosinak'' feladata volt, hogy "Vajta Vilmossal levélbeli kapcsolatot vegyen fel."(15) (Ez akkoriban könnyebben volt ellenőrizhető. Ő viszont leginkább küföldi útjain küldött levelet Strasbourgba.) Ezekben az években többször jelezte, hogy szívesen ellátogatna Strasbourgba, "mivel amúgy is arrafelé lesz dolga." Vajtának évfolyamtársa volt a teológiáról, s Vilmos mindig is szívesen fogadta őt. Vajta naponkénti pontos jegyzetei is mutatják, hogy több alkalommal együtt ebédeltek, sétáltak Strasbourgban, pl. 1965. aug. 29-én (''Szamosi'' továbbutazott 31-én,(16) tehát legalább két napot töltött náluk.) ''Szamosinak'' egyszer Belgiumban, máskor Svájcban "volt dolga". Strasbourgi látogatásai kitűnő lehetőséget adtak arra, hogy elsőrangú információkat tudjon adni az Ökumenikus Kutatóintézet megtervezéséről és megszervezéséről, de céljairól és eszközeiről is. Példa egy 1965. szept. 13-i jelentése, amelyben hat oldalon számol be a strasbourgi intézetről.(17)
Szívesen lenne ő az a magyar teológus is, aki részt vehet "az 1966. februári konferencián Strasbourgban"(18). Ez sikerült is neki.(19) Egyik jelentésében részletesen beszámol az intézet felavatásáról is - bár azon aligha vehetett részt, beszámolója elejétől végéig az LVSZ sajtószolgálatára épít.
Ekkorra már eldöntötte az állambiztonság, hogy Vajtát meg kellene hívni Budapestre. Akkor lehetne őt legjobban "tanulmányozni". Ebben, többek között, effektív segítséget kapott az állambiztonság nem utolsósorban ''Szamositól''.
A "Hálózat" egyik jelentésében benne van, hogy a "tapogatózás" során Vajta kezdetben "bizonyos feltételekhez" kötötte volna meghívását, de utóbb kiderült, hogy egyrészt arról volt szó, hogy "elmehet, ha úgy fogadják őt, mint amilyen" (tehát semmiféle "hűségnyilatkozatot" nem várnak tőle), másrészt hogy a javasolt évben nem tud menni, de lehet szó a következő évek valamelyikéről.(20)
A jelentések nemcsak arról számolnak be, hogy Vajta szereti a zenét, kiváló zongorista és orgonista, nem iszik alkoholt, nem dohányos, hanem arról is, hogy Vajtát igen erős szálak fűzik szülőföldjéhez, ottani rokonaihoz és főleg egyházához. Erős honvágyát mutatja, hogy gyermekeit magyar nyelvre taníttatja, "lányának Magyarországról szerzett fuvolakottákat", stb. Ezek nemcsak érzelmi szálak, jelentették, hanem azon alapulnak, hogy teológiai segítséget kíván adni az evangélikus egyháznak, s ez neki, mint a strasbourgi intézet vezetőjének, "hivatalból" is feladata. Könnyű volt hát azt a csapdát állítani fel, hogy szívesen látnák Magyarországon, előadásokat tarthatna lelkészeknek és teológiai hallgatóknak, meglátogathatja kecskeméti rokonait. ''Pécsit'' utasították, hogy ő hívja meg Vajtát Magyarországra.
''Pécsi'' különben egyik jelentésében kézírásos utóiratban kommentálta Vajta strasbourgi megbízását: "Ez azzal jár, hogy nem lesz teológiai szakosztályvezető, nem lesz tagja az LVSZ vezetőségének, nem viszi tovább az eddigi - nemzetközileg is rossz kihatású - konzervatív vonalát, és nem tud - mint eddig - állandó kontrázással borsot törni az orrunk alá."(21)
''Pécsi'' tévedett e ponton (is). Vajta Vilmos épp azzal került az állambiztonság érdekkörébe, hogy az LVSZ ökumenikus szakértője lett (és abból a tagegyházból került ki, amely hagyományosan katolikusellenes volt, míg ő maga a dialógus [értsd: az LVSZ és a katolikus egyház dialógusának] híve.)
Szliács 1965
A következő állomás ezen az úton az LVSZ kisebbségi egyházi konferenciája volt, amelyet 1965-re terveztek, s amelyen Vajta Vilmosnak is előadást kellett tartania. Ezt megelőzőleg egyre több információ folyt be az állambiztonsághoz Vajtáról is meg az intézetről is, és ismert volt, hogy Magyarországról 5-6 tagú küldöttséget várnak a szliácsi konferenciára .
Az Evangélikus Élet máj. 2-i száma szerint a Magyarországi Evangélikus Egyház kiküldöttei Káldy Zoltán, Ottlyk Ernő, Pálfy Miklós, Prőhle Károly, Mekis Ádám és Benczúr László voltak. (Mint látni fogjuk, lehetett ott egy gépkocsivezető is [lásd: "Egy intermezzo"], aki Vajtával kellemes beszélgetést folytathatott.)
A konferenciáról szóló hivatalos beszámoló szerint "mind a négy ügynökünk beszélt vele a konferencia alatt". (Vajta napi jegyzeteiből ezt tudjuk meg: "27. apr. vacsora KZ-Ottlyk-Mekis; 28.apr. reggeli után besz. KZ-nal; 29.apr. Este PK-lyal besz.; Vacsora után besz. Ottl.-Bencz."(22)) Szó volt egy esetleges magyarországi útról, Vajta hajlandó erre, ha hivatalos meghívást kap. Ugyanazon hivatalos jelentés szerint Vajta rendkívül magas képzettségű teológus, álláspontjai közelebb állnak a katolikusokhoz, mint a lutheránusokhoz (sic!). Szállodai szobáját egyébként alaposan átvizsgálták.
,Pécsi'' nyolcoldalas beszámolójában a szliácsi konferenciáról a Vajtával folytatott beszélgetések három odalt foglalnak el, 16 témáról, esetleges budapesti látogatásról is.
Az Ev. Élet 1965. július 18-i számában Prőhle Károly számol be a szliácsi konferenciáról. Benne ismerteti Vajta ottani előadását is, igen éles kritikával, és hozzáfűzi. "Nem akadt senki, aki Vajta álláspontját fenntartás nélkül magáévá tette." Erre Vajta: "Szerencsétlen Kari, nem hiszem, hogy jószántából tette az egészet. Ezért nem is törődöm vele."(23)
A szliácsi konferenciával kapcsolatban a csehszlovák állambiztonságtól is kértek Vajtáról információt. Ebből a következőket idézzük:
"Jellemvonásai: szerény, az emberekkel való beszélgetései során közvetlen, őszinte. Nem rendelkezünk semmiféle értesüléssel, amely azt bizonyítaná, hogy ellenségesen viszonyul a Magyar Népköztársasághoz vagy más szocialista országhoz. Nagyon szívesen beszél hazájáról. Megnyilatkozásaiból kitűnik, hogy szeretne visszatérni Magyarországra. A különböző konferenciákon örömmel találkozik magyar és szlovák küldöttekkel, és élénken érdeklődik a magyarországi és szlovákiai egyház helyzete iránt. [...] Nem tartozik azon személyek közé, akik igyekeznek nézeteltéréseket szítani a szocialista országok egyházai vagy theológiai képviselői között, ellenkezőleg, mindig segít megoldani a nehéz kérdéseket. Mindenről lehet vele beszélni, és nem kell attól tartani, hogy visszaél a bizalommal, és a szocialista országok ellen használja fel a beszélgetéseket. [...] Több forrásból származó vélemények szerint dr. Vajta Vilmost nem lehet rábírni semmiféle, a szocialista országok ellen irányuló kalandos akcióra, annak ellenére, hogy teljes egészében tisztában van azzal a ténnyel, hogy ő a kapitalista rendszer oldalán áll. Az értesüléseket hálózati úton szereztük."(24)
Egy intermezzo(25)
''Lacroix'' alias ''Barát'' végzett teológus egyéves ösztöndíjat kapott Nyugat-Berlinbe 1965 őszétől. 1963-ban került szoros összeköttetésbe az állambiztonsággal, ahol mint "a magyar evangélikus egyház egyik gépkocsivezetője" is szerepel. "Több alkalommal részt vett hazai, illetve külföldi egyházi rendezvényeken, ahol részünkre hasznos információszerző és kapcsolatkiépítő munkát végzett. Így került szívélyes viszonyba Paul Hansen, Vajtha Vilmos, Herbert Reich LVSZ vezetőkkel", a szliácsi konferencián különösen is Vajtával, "aki kifejezte óhaját, hogy ''Barát'' tanulmányútja során lépjen összeköttetésbe vele."
A Kiképzési tervnek megfelelően utasították ''Lacroix''-t, Szliács után hamarosan vegye fel a kapcsolatot a három említett személlyel, közölje, hogy megérkezett Berlinbe. "Amennyiben meglátogatásukra sor kerül, mutasson mérsékelt érdeklődést munkájuk iránt, esetleges egyházi jellegű megbízásaikat, fenntartásait kifejezve, vállalja el. Igyekezzék bizalmukat elnyerni, és ezzel megteremteni a későbbi, bensőségesebb kapcsolat kialakulásának feltételeit", stb.
Közben kiderült, hogy Reich segítségével "a nyugat-német evangélikus egyház egy hónapos nyugat-németországi körutat" szervez számára. ''Lacroix'' ezért kérte, hogy részletes eligazítást kapjon a további feladatokra. Megbízói ezt az ügyet olyan fontosnak találták, hogy egyik munkatársukat külön csak ezért Berlinbe küldték vele való megbeszélésre. Egyben utasították, hogy Vajta Vilmosnak küldjön külön üdvözlőlapot, amit ő rögtön teljesített is.
A karácsonyi szünet előtt ''Lacroix'' "meleghangú levelet" írt Vajtának, s úgy tervezte - írta megbízóinak -, hogy "az eligazításnak megfelelően" majd mikor választ kap, ismerteti Vajtával úti programját "finoman éreztetve, hogy a Rajna jobb partján megy végig, ahonnan könnyen útba ejtheti Strasbourgot. Ha Vajta meghívja, és ismerteti vele intézete munkáját, mutasson érdeklődést a keresztyén egység problémái iránt, és próbálja elérni, hogy Vajta meghívja - későbbi időpontban - az intézet tanfolyamára."
De Vajtától nem jött válasz a "meleghangú" levélre. Egy-két hónap után viszont jött tőle néhány jó tanács ¸Lacroix´ "további tanulmányaihoz" Berlinben.(26)
Budapest 1968
Vajta magyarországi látogatására végül is 1968-ban került sor, nem sokkal a Varsói Szerződés csehszlovákiai "katonai akciója" (augusztus) után (októberben). Feleségével együtt ment, szállodában laktak, átfogó programot készített nekik Káldy Zoltán irányításával az evangélikus egyház. Egy napot Kecskeméten töltöttek, édesapja sírjára virágot helyeztek, meglátogatták a Kodály Intézetet, este tele templomban prédikált, utána szeretetvendégséggel, ahol több korábbi tanárával is találkozott. Jártak Szegeden is, de a látogatás legnagyobb része természetesen Budapestre korlátozódott. Prédikált a Deák téri templomban, ezen az istentiszteleten, az állambiztonság hivatalos jelentése szerint "szerencsére (sic!) itt még három kisgyermeket is hoztak keresztelésre."(27) Budapesten egyházi intézményeket is látogattak, de a látogatás fő eseménye a Budapesten tartott három előadása volt, egy a Teológiai Akadémián, kettő a négy budapesti lelkészi munkaközösség együttes ülésén.
Természetesen minden megmozdulásukat figyelemmel követte az állambiztonság. Szállodai szobájukat éppúgy lehallgatták, mint az Ordass Lajosnál tett három látogatást (egyet az első és egyet az utolsó budapesti napon.) A szövegek kiírásakor problémát jelentett, hogy nem voltak felkészülve arra, hogy Vajta felesége svéd ("németül beszélnek? dánul? hollandul? svédül?"), az Ordass-lakás esetében pedig az utcai zaj zavarta meg állandóan a beszéd rögzítését. Csak mint kuriózumot hadd említsem meg, hogy egy helyen az áll este a szállodában: "a férfi mormog, vagy felolvas valamit, vagy imádkozik."
A látogatás befejeztével készült arról egy négyoldalas összefoglaló jelentés, és egy kilencoldalas, az utóbbi csak január 30-ára készült el. Mindkettő bőven utal Vajta előadásaira (a hosszabb jelentés részletekre is), megbeszéléseire. Jelenti hogy Vajtát "többoldali operatív ellenőrzés alá" vonták, és felsorolja, milyen eredményeket értek el meghívásával: többek között a találkozás megteremtette a lehetőségét "annak, hogy a jövőben ösztöndíjasok kiküldésével az Ökumenikus Kutatóintézet munkájáról operatív jellegű adatokat szerezzünk", ("munkájába jobban és tervszerűbben /sic!/ kapcsolódhassunk bele", írja a hosszabb jelentés). Megismerték "a keresztyén egység megteremtésére irányuló elképzeléseit" (amit persze Vajta számtalan cikkéből és könyvéből is megismerhettek volna) - adatokat szereztek egyes emigránsokról, "bár újabb adatokat nem szereztek", Vajta "igyekezett zavart nem okozni". Végül is megállapítja: "Dr. Vajta Vilmos Magyarországra való meghívása egyházpolitikai szempontból célszerű volt."(28)
A beszervezési kísérlet végül is eredmény nélkül maradt. Az állambiztonság azzal vigasztalhatta magát, hogy "operatív úton" sok értékes információt szereztek ugyan, de ''Blackbird Thomas'' ügynökjelölt számukra nem érdekes, mert ő "az LVSZ-en belül politikai szerepet nem játszik."
Források
Vajta-hagyaték. Vajta Vilmos özvegye, Karin Vajta két évvel férje halála után kikérte az Állambiztonság Levéltárától azoknak a dokumentumoknak a másolatát, amelyek férjére vonatkoznak. Ezt több részletben rendelkezésére bocsátották, s mindez ma több száz dokumentumoldalt tesz ki, a család tulajdonában. Az egyes részletekben az oldalszámozás az ÁBTL-tól származik. Ez sok esetben hiányos vagy hiányzik, máskor az egyes dokumentumon 2-3 különbözö, kézzel írt számozásból áll.Értékes adatok Böröcz Enikőtől és Pátkai Róberttől is.
Vajta-levelezés. Kemény borítós iratgyűjtők 1963-1998
Vajta-napló. Vajta Vilmos pontos napi jegyzetei 1943(sic!)-1998
Rövidítések
ÁBTL Állambiztonság Történeti LevéltáraÁEH Állami Egyházügyi Hivatal
EVT Egyházak Világtanácsa
LVSZ Lutheránus Világszövetség
MOL Magyar Országos Levéltár
Jegyzetek
(1) Források és rövidítések e cikk végén.(2) Magyarországot 1944-ben hagyta el svédországi ösztöndíjjal. 1945-1947 között lelkészi szolgálatot végzett Svédországba került magyarok között. 1952-ben védte meg teológiai doktori disszertációját Die Theologie des Gottesdienstes bei Luther a lundi egyetemen, s lett annak docense. 1953-ban lett az LVSZ teológiai osztályának igazgatója Genfben, 1963-ban az LVSZ Ökumenikus Kutatóintézetének igazgatója és professzora Strasbourgban. Nyugalomba vonulásakor (1981) visszatért Svédországba.
(3) MOL XIX-A-21-d-0047/2-1957, 30. o.
(4) ÁBTL 3.1.5.O-l3599/2, Vajta-hagyaték 26-28. lpk.
(5) MOL XIX-A-21-d-0028/7-1962.
(6) Vö. Vörös Géza, Egyházak az állambiztonsági dokumentumokban. In: Csapdában, 2010, 301. o.
(7) MOL XIX-A-21-c-6.tétel-0046-3/1967, 98. o.
(8) Uo. 25, 27. o.
(9) ÁBTL 3.1.5. O-13603, 10. o.
(10) A Ford nevű ügynök tevékenységére egy későbbi számunkban szeretnénk visszatérni. (szerk.)
(11) ÁBTL 3.1.2. M-32399, 2-12. o.
(12) ÁBTL 3.1.2..M-32400/3, 9. o
(13) 1963. november 10. ÁBTL 3.2.4. K-2463, Vajta-hagyaték.
(14) 1963. szept. 10. ÁBTL 3.2.4. K-2463, Vajta-hagyaték.
(15) 1965. jan. 18. ÁBTL 3.2.4. K-2463, Vajta-hagyaték.
(16) Vajta-napló 1965.
(17) ÁBTL 3.2.4. K-2463 Vajta-hagyaték.
(18) Vajta-levelezés 1965.
(19) "24. febr. Ottlyk middag". Vajta-napló 1966.
(20) Belügyminisztériumi III/II1/1-C. Alosztály, ÁBTL 3.2.4. K-2463, Vajta-hagyaték.
(21) ÁBTL 3.1.2.M-32401/1, 250. o.
(22) Vajta-napló, 1965.
(23) Vajta levele Terraynak 1965. aug. 18.
(24) ÁBTL 3.2.4. K-2463, Vajta-hagyaték 159k. o.
(25) ÁBTL 3.2.1. Bt 859 és ÁBTL 3.2.3. Mt 447/1, Vajta-hagyaték.
(26) Uo.
(27) ÁBTL 3.2.4. K-2463, Vajta-hagyaték 180-185. lpk.
(28) ÁBTL 3.2.4. K-2463, Vajta-hagyaték 108. o.
Megjelent a Keresztyén Igazság 100. számában (2013. 4.szám) 33-42.o.