Dr. Böröcz Enikő: 
Ordass-kutatás Chicagóban, Genfben és Berlinben (2008. május)

Bevezetés

Már a doktori iskolába kerülésem előtt foglalkoztatott két téma. Az egyik a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) teológiájának alakulása 1945 és 1989 között. Ez azért kezdett érdekelni, mert felfigyeltem arra, hogy az ún. Káldy-korszak végére szinte teljesen eltűnni látszott az egyház belső és külső kommunikációjából a biblikus-reformátori-hitvalló teológiai érvelés. Nem volt ez felfedezhető az egyház napi gyakorlatában sem.(1) Ugyanígy azt is megállapítottam, hogy az ún. ébredési vonal teológiai és egyháztörténeti képe az esetek többségében elméleti, gyakorlati és magatartásbeli szinteken is nélkülözte a fent említett evangélikus vonásokat. Emiatt hasonlítható az ide tartozó személyek és csoportok tevékenysége egy mindkét irányba kilengő ingához. Ennek megfelelően e vonal képviselőinek az egyházi tevékenységét hol egyházellenes, hol az egyház érdekében végzett munka jellemezte.

A másik témakör, ami érdekelt, az a levéltári szolgálatom során választott témám: a Magyarországi Evangélikus Egyház 1945 utáni története. A két téma - tehát az 1945 utáni evangélikus teológiai reflexió és egyházunk 1945 utáni története helyes feldolgozásától, esetleg teljes elhanyagolásától sok minden függ. Elsősorban az, hogy képesek leszünk-e végre megszabadulni a hamis teológiák és egy hamis egyháztörténelmi emlékezés okozta súlyos terhektől, vagy pedig tovább cipeljük azokat. Mind a két esetben szolgálatunk tisztasága és gyümölcsöző volta a tét.

Három ország három városában végzett Ordass-kutatásaim legújabb eredményeiről a fentiek hátterén szeretnék néhány megjegyzést tenni. A sorrend - Chicago, Egyesült Államok; Genf, Svájc; Berlin, Németország. A kutatás időhatára Chicagóban Ordass két aktív püspöki szolgálatának időtartama - tehát 1945 és 1948; valamint 1956 és 1958; - illetve a haláláig eltelt időszak egy része volt. Genfben a kutatás időhatára 1956-58, illetve az azt megelőző pár év. Berlinben az időhatár szintén többségében 1956-1958.

I. Chicago

2003. szeptember 8-28-ig tartott a kutatás az amerikai Illinois állam Chicago városának egyik külvárosában lévő egyházi levéltárban. A levéltár neve: Central- Archives of the Evangelical-Lutheran Church in America (CaoELCA)(2) Akkori vezetője: Elisabeth Wittmann volt. Ő a kutatás teljes időtartama alatt a busszal és metróval történt utazásomat követően saját gépkocsijával is segítette a levéltárba történő eljutást. Az utazás napi három órát vett igénybe, reggel öt órakor indultam el, és este nyolc órára értem vissza a kollégiumba.

Előzőleg itthon tanulmányoztam az 'Ordass és az amerikaiak', illetve 'Ordass és Amerika' témákat. Itt egyfelől személyekre bukkantam, másfelől az amerikai utazása kapcsán gyűjtött saját tapasztalataival foglalkoztam.(3) A rövidebb - hivatalos - és a hosszabb - magánjellegű - tudósításokból az derült ki, hogy Ordass először Genfben találkozott amerikaiakkal, majd 1947. április 18-án lépett amerikai földre, és június 4-én indult vissza.

Ordass eleinte teljesen ismeretlen képlet volt az amerikaiak számára. Az ismerkedés az 1947. február 25-e és március 18-a közötti genfi látogatása alatt kezdődött. Első amerikai partnere Sylvester C. Michelfelder volt, akit az LVSZ Lundban történő alakuló gyűlésén az LVSZ első elnökévé választottak. Az első találkozásuk 1947. február 28-án kissé nehézkesre sikerült. Ordass azt szerette volna, hogy hallgassák meg őt, és azután bemutatkozása alapján tanácskozzanak. Az újabb személyes találkozás március 3-án történt, akkor Ordass másfél órán át beszélt. Michelfelder 1947. március 4-én este vacsorázni hívta Ordasst a lakására. A beszélgetés során többek között arról esett szó, hogy az ökumené gondolata némelyek szerint "színtelen felekezeti uniót? jelent. Viszont Michelfelder és az amerikai lutheranizmus erős lutheránus öntudattal bírt. Ordass így írt erről: "Amerika mellett az öntudatosan lutheránus Skandinávia világviszonylatban is hatalmas szellemi hordozóerőt jelent, és a kis magyarországi lutheránusságunk öntudattal hordozhatja a felekezetek között a maga színét, de ezenfelül hordozhatja az Evangéliumot szolgálók között a maga Istentől kapott külön szent hivatását is.?(4)

Ordass 1947. április 21-én találkozott Amerikában személyesen Franklin Clark Fry amerikai egyházelnökkel. A találkozás előtti órákról, majd a találkozást követő benyomásairól Ordass a következőket írta: "Hosszú imádságban járultam Istenhez, hogy ebben a számomra idegen világban adjon nekem ajándékba megértő, hűséges szíveket. Dr. Longgal való találkozásom ugyanis meglehetősen sok aggodalmat támasztott bennem. Az aggasztott, hogy a mi kis egyházunk gondja, baja nem tűnik-e az amerikaiak szemében könnyen elmellőzhető jelentéktelenségnek? - és - "Fry doktor rokonszenves alakja és közvetlensége minden elfogódottság alól feloldozott és hamarosan észrevettem, hogy figyelmet is és időt is ajándékoz ügyünk meghallgatására. Mosolygós barátságossága még nehezen botladozó nyelvemet is megnyitotta angol szóra?(5) - végül - "Fry igen barátságosan magához szorított és azt mondta, hogy sokat hallott felőlem, ismeretlenül is szeretett, sokat imádkozott értem és egyházunkért, és végtelenül örül, hogy együtt lehetünk. Ettől fogva minden bénító bilincs lehullott rólam és Istennek szívből hálálkodtam a gyors a félreérthetetlen imádság-meghallgatásért.?(6)

1. Ordass díszdoktorrá avatása a Philadelphia Allentown Muhlenberg College-ban - 1947. június 2.

Ordass tehát jó benyomásokat szerzett amerikai tárgyalópartnereiről. Amint a későbbiekben kiderült a jó tapasztalat kölcsönös volt. Az amerikai egyházi vezetők is elkezdték értékelni a magyar evangélikus püspök személyét és szolgálatát... Az értékelés egyik bizonyítéka: az amerikai út utolsó napjaiban, 1947. június 2-án Ordassnak ajándékozott díszdoktori cím. Mint utólag kiderült, Fry több mint tíz egyetemet kérdezett meg a díszdoktori cím megadásával kapcsolatosan. Minden egyetem készen állt arra, hogy megadja ezt a megtiszteltetést. Azonban Ordass látogatásának időpontjában csak a Muhlenberg College tartotta évzáróját. 113 végzett diák, kilenc díszdoktorjelölt, az énekkar, a professzorok, a doktorok vonultak be ünnepélyesen az egyetem templomába.

A dékáni méltatásból és az elnöknek a méltatásra adott latin nyelvű válaszából kiderült, hogy mi volt az, amit az amerikai lutheránusok Ordassban tiszteltek. Sherwood R. Mercer dékán a következőket mondta angol nyelven a jelöltről:

"Elnök úr! Nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy bemutassam Ordass Lajost, Krisztus ügyének életfogytiglani munkását, a Magyar Lutheránus Egyháztól az Amerikai Lutheránus Egyházhoz küldött követet, a teológiai és egyházi témákban járatos írót, a korábban falusi gyülekezetekben szolgáló lelkészt, Budapest valaha választott legfiatalabb püspökét, a szabad demokrácia eszméinek a totalitarizmus befolyásával szembeni rendíthetetlen védőbástyáját, hogy az ön kezéből vegye át a teológiai tudományok doktora címet.?(7)

Az elnök latin nyelvű válasza a következőképpen hangzott: A muhlenbergi kollegium kurátorai által rám ruházott hatalommal Ordass Lajost, aki nagy tehetségű férfiú, Magyarországon született, hazájában és Németországban neveltetett és tanult, hogy az evangélium szolgája legyen, azután Svédországban is, az Ige szolgája és lelkipásztor volt vidéken és városokban, azután lelkipásztora Budapest jeles lutheránus egyházának, a budapesti lelkipásztorok társaságának mestere, nemrég beiktatott püspöke a budapesti egyházkerületnek; mivel keresztyén testvér Európából, mivel polgártársait a háború próbatételein és szörnyűségein szerencsésen kivezette, tiszteletük jeléül, a teológia doktora grádusába, és mind ama jogba, előjogba és mentességbe, ami ehhez a grádushoz tartozik, ezennel bebocsátom. Aminek ez legyen a tanúbizonysága. Légy egészségben!?(8)

Ordass Amerikából való távozása után is megmaradt ez a kölcsönös tisztelet. Az amerikai lutheranizmus vezetői a MEE vezetőinek is hamarosan a tudomására hozták a maguk Ordass iránti tiszteletét. Fry egy báró Radvánszky Alberthez írott egyik levelében tette ezt meg először. A levél válasz volt Radvánszky köszönő levelére, amelyben az egyetemes felügyelő megköszönte Fry-nak azt, hogy Ordass amerikai útját, Ordass személyét és ezen keresztül a magyar evangélikus egyházat olyan kiemelkedő szeretettel vette körül. "Igaza van abban, hogy rendkívülien meleg szeretetköteléket érzek az amerikai lutheránusok és a derék magyar lutheránus egyház között. Nem szerezhettek volna megnyerőbb követet, mint Ordass püspököt. Amerikában végzett utazásai maradandó áldást hagytak maguk után. Mindig egyszerűen és megfontolt mértékletességgel beszélt, ami bizonyságtételét annál hatékonyabbá tette. Ő valóban Krisztus levele lett mindazok számára, akik ismerik és olvassák.?(9) Pár hónappal később egy szintén Radvánszkyhoz írt levelében, úgy emlegette Ordasst: "az én szeretett Ordass püspököm.?(10)

Fry és Ordass között a továbbiakban is megmaradt egy különleges levelező kapcsolat, amely egyszerre nevezhető hivatalosnak és barátinak. Erre bizonyíték egy másik levele Fry-nak, amely 1948-ban az LVSZ Adminisztratív Bizottsága New Yorkban tartott ülését követő órákban született. "Valóban olyan boldog vagyok, hogy örömömnek azonnal ki kell áradnia feléd. Ma legfőbb reményeid váltak valóra... Amint látod, irántad érzett szeretetteljes barátságunknak köszönhetően és eleget téve annak a teljesen világos és meggyőző költségvetési kérésnek, amelyet egyházad fogalmazott meg és terjesztett be hozzánk 1948-ra vonatkozólag, minden kívánságotok valóra vált.? A levél végén ott szerepel a következő mondat. "Ez csupán egy baráti örömkiáltás.?(11)

2. Paul Empie cikke a The Christian Century-ben Ordassról 1949 májusában

A fenti háttéren érthető az, hogy az amerikaiak akkor sem vonták meg Ordasstól szeretetüket, amikor koncepciós perben börtönbüntetésre ítélték. Megszólalásukra a következő esemény szolgáltatott okot. Az Ordass-perre válaszul egy Máthé Elek nevű magyarországi református teológiai tanár - Groó Gyula akkori egyetemes főtitkár javaslatára -külföldön kívánta Ordasst diszkvalifikálni, és ezzel párhuzamosan a megmaradt magyarországi evangélikus egyházi vezetőket szalonképessé tenni. Ezt azzal tette meg, hogy cikkeket írt az Amerikában megjelenő The Christian Century című újságba. Első megnyilatkozása "Are Hungary's Churches persecuted??- azaz "Van-e egyházüldözés Magyarországon ??- címen született.(12)

Ordass Lajosról a cikk szerzője azt állította, hogy a katolikus egyház és Mindszenty bíboros nyomában járt "a jelenlegi uralommal való szembenállásban, amely elvette az egyházaktól a földjeiket, és politikai befolyásukat, és megfosztotta őket értékes kiváltságaiktól.?(13) A továbbiakban azt mondta róla, hogy politikai meggyőződésből szállt szembe az államhatalommal. Ordass peréről pedig azt állította, hogy egy bűnügybe keveredés "legenyhébb büntetését? kapta. Ügye tehát nem egyházüldözés.

Máthé Elek megszólalása kiprovokálta az amerikai lutheránus világ nagy részének a felháborodását. Ordassról személyes tapasztalatokat gyűjtött amerikaiak kötelességüknek érezték a megszólalást. A megszólalók között volt Paul C. Empie, Ordass személyes jó barátja, aki hosszú cikkben válaszolt Máthé írására. A cikk címe: "The Case of Bishop Ordass?(Ordass püspök ügye - szerk.), a megjelenés dátuma 1949.május 11.(14)

Empie Máthé írását egy "belső vazallus? megszólalásának tartotta. Erre két bizonyítékot hozott fel. Az egyik, hogy Ordass személyében egy ártatlan embert nevezett "köztörvényes bűnöző?- nek, a másik az, hogy Empie szerint "fehérre akarja mosni? a magyar kormányt az Ordassal szemben tanúsított magatartásáért.

Empie véleménye szerint Ordass mellett a következő dolgok tanúskodnak. Ordass soha nem volt semmilyen reform ellensége, soha nem siratta a múlt privilégiumait, ugyanis "egyszerű életet folytató emberként? neki soha nem is voltak. Az ellene emelt vádak megalapozatlanok és nevetségesek. Valótlan az az állítás, hogy "lutheránus körökben elismerték, nagy összegekről nem lehet elszámolni?. Empie kijelentette, hogy ha mégis léteznek Magyarországon ilyen belső egyházi körök, akkor "azokról van szó, akik hónapokig tartó harcban segítették a kormányt, hogy eltávolítsa Ordass püspököt hivatalából, és akiknek ezen árulás miatt rossz a lelkiismeretük.?(15)

A cikk ezt követően hét pontban cáfolta az Ordass-elleni vádakat. Elmondta, hogy a kormányzat elkobozta az összes nyugtákat, meghiúsítva ezzel minden tisztességes vizsgálatot. Mindezt azzal tetézték, hogy őt - ti. Empie-t - is megpróbálták belekeverni, mégpedig a "vád tanújaként?. Ordassnak az iskolákkal kapcsolatos magatartását illetően elmondta Empie, hogy olyan adatok vannak a birtokában, amelyekkel igazolni tudja, hogy Ordassnak többször is felajánlották, hogy félredobnak minden ellene felhozott vádat, ha támogatja a kormányzat iskolapolitikáját. "A vallásszabadság különös formája ez, amely a zsarolás ilyen fajtáját használja?(16) - tette hozzá.

Empie idézte Stewart Hermann - amerikai evangélikus lelkész - könyvének címét, amely az állam-egyház viszonyt a náci birodalomban taglalta: " It is Your Souls We Want.?- azaz "A lelketeket akarjuk!? Kijelentette, hogy a magyar kommunista kormányzatnak az egyházi iskolákkal kapcsolatos politikájára is alkalmazható ez a gondolat.

Máthénak arra az állítására, hogy az iskolák államosítása semmiképpen "nem volt igazságtalan az egyházakkal szemben?, Empie azt válaszolta, hogy ez bizonyára nézőpont kérdése. De ha belegondol abba, hogy pl. a népi kollégiumokban a negyedik parancsolatról azt tanítják, hogy "Semmivel nem tartozol apádnak, és anyádnak legfeljebb harminc liter tejjel? - akkor azzal az új neveléssel nagy bajok vannak.(17)

Empie magyarországi újságokból származó angol nyelvre fordított cikkek alapján tájékozódott a három magyar történelmi egyház helyzetéről. Észrevette az államhatalom "oszd meg és uralkodj? elvét nemcsak az egyes egyházak között, hanem azokon belül is. Kárhoztatta a magyar református egyház újonnan hatalomra került egyes vezetőit az államhatalomnak tett túlzott engedékenységükért. Ugyanígy a magyar evangélikus egyház egyes vezetőit is ahelyett, hogy egyházi érdekekben gondolkodnának és kiállnának Ordass mellett, ellene és az egyház ellen dolgoznak.

Empie a cikk további részében kijelentette, hogy hasonló esetek tömegét és újságkivágásokat tudna idézni annak alátámasztására, hogy amit elmond, az a tények által is alátámasztott igazság. Ami pedig az Ordass elleni támadásokat illette, itt azt hangsúlyozta, hogy azért támadták, mert nem volt hajlandó "együttműködni? az egyház számára káros dolgok megvalósításában.

Empie egy másik cikkében még világosabban fogalmazta meg az Ordassal és ügyével kapcsolatos véleményét.(18) Kimondta, hogy Ordass a német és a norvég hitvalló egyházak harcából megtanulta, hogy "az egyház nem üzletelhet egy rendőrállammal.?(19)

Az amerikai lutheranizmus vezetőinek ez a véleménye Ordassról és ügyéről egészen Ordass haláláig változatlan maradt. 1956-58 között az egyháznak nyújtott óriási lelki és anyagi természetű amerikai segítség, valamint Ordassnak Minneapolisban az LVSZ első alelnökévé történő választása mutatta, hogy ez a megbecsülés továbbra is megmaradt.(20) Függetlenül a később az LVSZ-ben és az EVT-ben történt szomorú egyházpolitikai fordulattól és abban az új amerikai egyházi szereplők magatartásától, összességében elmondható: a megbecsülés amerikai lutheránus körökben végeredményben Ordass haláláig megmaradt.

II. Genf

2004. augusztusában két hetet töltöttem Genfben részben a Lutheránus Világszövetség, [LVSZ], részben az Egyházak Világtanácsa [EVT] levéltárában végezve a kutatásokat. Az LVSZ nagyvonalú ún. rövid ösztöndíjjal segítette a munkámat. A kutatási idő tartama alatt az LVSZ egyik legrégebben ott dolgozó munkatársa, Friedli Shelagh állt mellettem. Hatalmas mennyiségű másolatot készített a számomra. A kutatás teljes szabadságát élveztem. Minden általam kért anyagot kézhez kaptam.

Az Ordassra vonatkozó legfőbb anyag a WS III 2. a jelzetet viselte. Ennek a jelentései a következők: "WS?= World Service; "III?= Minority Churches; 2 = Eastern Europe és az "a?= area: Hungary. A dobozokon dátum, illetve Ordass neve szerepelt, és a confidential - bizalmas - felirat. A kutatott anyagból itt is - az amerikai kutatáshoz hasonlóan - két dokumentumsorozatot mutatok be.

1. Kísérlet az Ordass család külföldre juttatására 1948-1949-ben

1945 után hosszabb ideig Magyarországon dolgozott a svájci Vöröskereszt egy alkalmazottja, bizonyos Eva von Arburg kisasszony. Ittléte alatt szem- és fültanúja volt annak, hogy Magyarországon hogyan romlik a helyzet. Elsősorban a szó politikai értelmében, a kommunista párt totalitárius hatalomra törése következményeként. Mindez természetesen hatással volt a kommunista párttól független személyek és közösségek, benne az egyházak helyzetére is. Az újságok demokráciáról harsogtak, a gyakorlatban azonban a kommunista diktatúra már nem is leplezett terror-uralma érvényesült.

Magyarországról visszatérve Eva von Arburg felvette a kapcsolatot Sylvester C. Michelfelderrel, az LVSZ amerikai elnökével. Első levelét 1948. november 11-én - Márton napon - írta. A levélben világosan kimondta, hogy a helyzet olyan mértékben romlott Magyarországon, hogy "sok ember számára elhordozhatatlanná vált.?(21) A tájékoztató levél az Ordass család külföldre juttatása dolgában született. Mivel Ordass Lajos ekkor már börtönben ült, a levél feleségére és gyermekeire vonatkozott. Az első menetben meghívólevél küldését javasolták Ordassnénak és a gyermekeknek.

Michelfelder 1948. november 24-én válaszolt a megkeresésre. Leírta, hogy elmentek a meghívólevelek az összes családtagnak, és most várják, hogy mi fog történni. Arra is utalt, hogy amennyiben sikerül kihozatni a családot, akkor a továbbiakban minden könnyebb lesz. Hozzátette, hogy szeretne személyesen beszélni Eva von Arburggal.(22) 1948. december 30-án született Arburg újabb levele Michelfeldernek. Ebben elmondta, hogy a svájci Vöröskereszt most már hivatalosan is tud arról, hogy az Ordass családot ki kellene hozatni.

A FÉBÉ vezetőnője, dr. Farkas Mária kapcsolatban volt a svájci Vöröskereszt egyik alkalmazottjával, Aeschimann kisasszonnyal. Michelfelder a saját irodájában találkozott ez utóbbi hölggyel. Első kézből számolt be az Ordass család helyzetéről. Elmondta, hogy mind Ordass Lajos, mind a felesége depressziósak, a gyerekeket egy diakonissza nővér gondozza. Aeschimann arról is beszámolt, hogy még Svájcban sem akar telefonon beszélni, mert ott is akadnak emberek, akik követik őket, és az is megtörténhet, hogy belehallgathatnak a beszélgetésbe.(23)

1949. januárjában folytatódott a levelezés, Göte Hedenquist nevű skandináv személy révén. Ő levelet írt Pap László református teológiai tanárnak, az ökumenikus ügyek vezető személyiségének Budapestre. Ezen a ponton az EVT is bekapcsolódott a szervezésbe. Hathetes tartózkodásra Locarnóba hívták Ordassnét és a gyermekeket. Arra kérték Pap Lászlót, hogy segítse Ordass Lajos feleségét az útlevél megszerzésében.(24)

1949. január végén Eirling Eidem uppsalai érsek is segítőleg próbált fellépni. Ő arról számolt be, hogy híreket kaptak arról, hogy a magyar kormány nem engedi ki az Ordass családot. Eidem azt javasolta, hogy egy későbbi időpontban Ordass Barnabást kellene meghívni. A svéd evangélikus egyház kifejezte a szándékát, hogy végleges módon befogadnák az egész családot. Eidem szerint Ordass egyik barátja ügyetlenkedte el a dolgot. Azt is leírta, hogy egy svéd asszony is járt Budapesten, és ő mondta, hogy pillanatnyilag nem akarják elhagyni az országot, esetleg Barnabást kellene kisegíteni. Ordass Barnabás neve azért is merült fel többször, mert a családtagok közül az ő jövője látszott a leginkább veszélyeztetettnek. Amint a család története mutatta, ez a vélemény nem is volt megalapozatlan. Az Evangélikus Teológiai Akadémia egyik akkori professzora szégyenteljes módon árulta el a szigorlat előtt álló fiút, akit rövid úton kitettek a teológiáról.

1949. február elején világossá vált, hogy Ordassné és a gyerekek a hivatalos meghívás ellenére sem kapnak kiutazási engedélyt. A politikai helyzet tovább romlott. Így esély sem nyílott arra, hogy a közeli jövőben változások történjenek. A téma ezzel egy időre eltűnt az LVSZ levéltárából.

2. Eivind Berggrav norvég érsek levele a Magyarországi Evangélikus Egyház akkori vezetőinek Ordass eltávolítását követően 1950. április 18-án

Ezt a levelet két okból választottam ki az ismertetésre kerülő anyagba. Az egyik ok az, hogy Magyarországon nyilvános publikációban még senki nem foglalkozott a tartalmával. A másik az, hogy ez a levél akkoriban nyugaton nagy médianyilvánosságot kapott. Az LVSZ News Bulletin című újságjának egy különkiadásában jelent meg egy Magyarországról érkezett magyarázkodó levéllel együtt. Több alkalommal is történt hasonló, magyarországi egyházi ügyek esetében is.(25)

Eivind Berggrav norvég érsek neve jól csengett az 1945 utáni Magyarországon. Nemcsak evangélikus körökben, hanem egyházpolitikával foglalkozó kommunisták között is. A jobboldali diktatúrával szembeszálló norvég evangélikus egyház evangélikus teológiai megalapozottságú átgondolása és ennek nyomán elindított harca kapcsolódott a nevéhez.(26)

Ha valakinek, akkor neki nagyon könnyű dolga lett volna, ha "csak? szimpatizánsokat akart volna keresni magának Magyarországon. Ha hajlandó lett volna kritika nélkül elfogadni a kommunisták által vezetett ország "csodálatos fejlődéséről? és az egyház "hatalmas lehetőségeiről? szóló nyilatkozatokat, és ha hajlandó lett volna elhatárolódni Ordass személyétől és harcától, akkor nyert ügye lett volna. Ő lehetett volna az az evangélikus személy, akire a magyar evangélikus egyház akkori vezetői hivatkozhattak volna. Ugyanúgy, ahogyan Karl Barth nevére - 1951-ig bezárólag - a református egyházban Bereczky Albert és társai, az evangélikus egyházban pedig Groó Gyula, Benczúr László, Veöreös Imre és mások.

Berggrav levelét két, Magyarországról érkezett levél előzte meg. Az egyik az akkori magyar evangélikus egyházi vezetők ún. "magyarázkodó? levele. Ebben a saját útjuk igazolása és az Ordass-ügy általuk történő interpretációja egyszerre kerültek elő.(27) A másik levél Ordass eltávolítását követően született. Ez a levél viszont a Berggrav-féle válaszlevéllel együtt a News Bulletin különszámában jelent meg.

A Berggrav-féle levél mind a két magyarországi levélre reagál. Ezért utalnunk kell a két levél tartalmára is. Az első levél négy dolgot tisztázott. Az egyik az, hogy az egyház akkori vezetői kijelentették, hogy ők "az egyházi élet bizonyos oldalainak korlátozása miatt?, "nem az egyházi ellenállás útját? választották.(28) A másik kijelentés az, hogy az előző időszakra - tehát a Horthy-korszakra - gondolva, ők mindnyájan az egyház "kollektív bűnösségét? vallják. A harmadik kijelentés az, hogy ők is harcban állnak, de "nem fejedelemségekkel és hatalmasságokkal szemben?, hanem a tagok között kísértésként felbukkanó gonoszsággal szemben. A negyedik kijelentés az volt, hogy továbbra is igénylik az anyagi segítséget, de ez csak "a keresztyén jótékonykodás és ökumenikus eszme kinyilvánítása? lehet.(29) A második levél Reök Iván aláírásával született, és benne az Ordass eltávolítását követő kapcsolatok tartalmi lehetőségeit tárgyalta.(30) A lényeg az volt, hogy az LVSZ vegye tudomásul az eltávolítást és azt, hogy a jövőben velük kell partnerként számolniuk, mint a MEE-at képviselő személyekkel.

Berggrav levelének első mondanivalója az volt, hogy "tisztességtelen eljárásnak? nevezte az akkori magyar evangélikus egyházi vezetők - Reök Iván, Túróczy Zoltán, Vető Lajos, Szabó József -megnyilatkozását, amely az első levélből vált világossá a számára. A norvég érsek-püspök fájlalta, hogy nem írtak levelet arról, hogy egyházi eljárást indítanak Ordass püspök ellen. A tájékoztatás hiányát ő a maga részéről azzal magyarázta, hogy szerinte a magyar evangélikus vezetők azért nem jelentkeztek, "mert mindnyájan el voltak foglalva Ordass püspök új, ezúttal ?egyházi perének? előkészítésével?.(31) Miközben a "legmelegebb testvéri üdvözleteket? küldték, azt kérték Berggravéktól, hogy ők "tisztességesen viselkedjenek? velük szemben. Ezzel tulajdonképpen "önmagukat vádolták be.? A MEE "kollektív bűnösségéről? szóló kijelentésre és a jelenben lévő "nagy szabadságra? és "nagy egyházi lehetőségekre? vonatkozóan Berggrav azt mondta, hogy ő ezt az eszmefuttatást nem érti. Mert szerinte ők Norvégiában azt tapasztalták, hogy ha az egyház úgy fonódik össze bizonyos társadalmi és gazdasági [és politikai -tette hozzá] rendszerekkel, hogy az eredmény az, hogy az egyház arra kényszerül, hogy "hallgasson az Isten által adott igazság törvényéről, akkor annak az egyháznak éppen abban az álláspontjában valami nem igaz.?(32)

Levele végén a norvég püspök arra kérte az egyházi vezetőket, hogy legyenek végre őszinték, adjanak számot "a saját útjukról?. Egy kérdéssel búcsúzott tőlük: "hogyan tartozhatnánk össze, ha nem vagytok őszinték velünk az Isten akaratának való engedelmességünk nagy aggodalmat kiváltó dolgaiban??(33)

Ennek a különszámnak az összefoglaló jellegű alaphangját a 3. oldalon található nyilatkozat adta meg. Ebben az LVSZ vezetői, az LVSZ Végrehajtó Bizottsága, továbbá más vallásos testületek, mint személyek és mint közösségek kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy Ordass Lajos "becsületes és ártatlan?, továbbá "Ordass Lajos még az LVSZ elnök-helyettese, ... és az is marad.?(34)

III. Berlin

2005 márciusában kaptam lehetőséget arra, hogy a berlini - magát Institut für Vergleichende Staat-Kirche-Forschung-nak nevező, és el nem kötelezettnek valló - intézményben egy hónapot kutatással töltsek. Hans Dohle, Joachim Heise és munkatársai fogadtak itt. Rendelkezésemre bocsátották az intézet addigi kiadványait, és használhattam a könyvtárukat is. Magában az intézetben, illetve két levéltárban az egyházi kézben lévő Evangelisches Zentralarchivban és a német állami főlevéltárban, a Bundesarchivban végeztem kutatásokat. Ebből a kutatásból is két anyagot mutatok be.

1. Ordass Lajos és Käthe Küster diakonissza kapcsolata

Az NDK-ban lévő evangélikus egyházak már az ötvenes évek elején kapcsolatba kerültek a Magyarországi Evangélikus Egyháznak a német kitelepítések révén érintett gyülekezeteivel. Később ez a kapcsolatrendszer tovább szélesedett, és szinte az összes németül tudó lelkészt érintette. A kapcsolatok történetéhez gazdag dokumentumanyag található a berlini evangélikus levéltárban. [Evangelisches Zentralarchiv in Berlin =EZB] , Ungarn Allgemeines címszó alatt.(35) Az érintett lelkészek és gyülekezetek megkapták a Der Sonntag illetve a Die Frohe Botschaft című újságokat. Emellett Lozungok, könyvek, naptárak, igehirdetéseket tartalmazó kötetek is érkeztek Magyarországra.

Az élő összekötő kapocs egy egykori magyarországi FÉBÉ-s diakonissza volt, Käthe Küster. Az 1947-es kitelepítéskor neki is el kellett hagynia az országot. Még Magyarországon ismerkedett meg Ordass Lajossal, aki pártoló tagja volt a FÉBÉnek. A különböző levelezések során az is kiderült, hogy a születésnapja február 6-án, tehát ugyanazon a napon volt, mint Ordass Lajosnak. Käthe Küster annak idején nagy félelemmel vágott neki az útnak, mert nem tudta, hogy mi vár rá kinn. Ordass Lajos akkor 1947. november 30-án egy igével áldotta meg. János 15, 16 volt ez az ige. "Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és én rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek, és megmaradjon a ti gyümölcsötök, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.? Kata testvér sokszor elmondta, hogy Isten után Ordass Lajosnak köszönhette, hogy bátorságot merített arra, hogy valami teljesen újba kezdjen. Ez az ige kísérte, és ez segítette hozzá, hogy megszabaduljon a hontalanság érzésétől, sőt híddá legyen régi és új hazája, és annak evangélikus egyházai között.

Mind Ordass Lajos sorsa, mind pedig Túróczy Zoltán 1952-ben bekövetkezett eltávolítása nagyon fájt neki. Nagy megkönnyebbülés volt a számára, hogy a két püspök 1956 végétől 1957 december végéig új lehetőséget kapott az együttszolgálásra. Ebben az időszakban az addigra már az egész MEE-t lefedő helyi kapcsolatok - a két egyházi vezetővel ápolt kapcsolatoknak köszönhetően - a legmagasabb szintre emelkedtek. Kata testvér többször kért tanácsot Ordass Lajostól. 1957-ben, pl. amikor a Gustav Adolf Werk nagy jubileumot ünnepelt, rákérdezett arra, hogy kiket javasolna meghívni.(36) Ugyanígy tanácsot kért a későbbiekben esetleg majd Németországba tanuló leendő magyar diakonisszák tanulmányaira vonatkozólag. Többször előkerült a levelekben a MEE öreg- és gyermekotthonainak, illetve üdülőinek a támogatása.

Kata testvér összekapcsolta Ordasst Paul Gennrich-vel, a Gustav Adolf Werk vezetőjével is. Az addig a Vető - Dezséry vonallal ápolt kapcsolatok hivatalos jellegről testvéri, bizalmi kapcsolatokká alakultak át. Amikor Paul Gennrich hírét vette Ordass rehabilitációjának és annak, hogy átvette a püspöki hivatalt , azonnal levelet írt neki, amelyben többek között ez is olvasható volt: " Nagy örömmel és mély együttérzéssel vettük tudomásul annak hírét, hogy néhány hete ismét gyakorolja magas hivatalát, és áldássá lehet az evangélikus egyház számára.?(37)

A későbbiekben dr. Farkas Mária - a FÉBÉ vezetője, Kata testvér volt főnökasszonya - is bekapcsolódott a levelezésbe. Ordass Lajos egészségi állapotáról is gyakran cseréltek véleményt. Az orvos Farkas Mária egy levélben megírta, hogy aggódik Ordassért. Orvosságot kért a számára, mivel úgy látta, hogy túlterheli magát. "Ordassnak most nagy szüksége van erre az erősítőre, de még nagyobb szüksége van közbenjáró imáinkra. Túl van terhelve, és már alig bírja. Olyan sovány, hogy az ember valósággal megijed, és nagyon rosszul néz ki. Kora reggeltől késő estig bonyolult ügyekben tárgyal. Igehirdetései csodálatosan világosak, és áldás van rajtuk. Hálásak vagyunk, hogy ő a miénk! Nagyon nagy dolgok történnek itt, és hálásak vagyunk Istennek, hogy megáldotta egyházunkat az ő vezetésük alatt [ti. Ordass és Túróczy !] és hogy a munka most Isten útján haladhat.?(38)

Amikor először Túróczynak, majd Ordass Lajosnak is ki kellett válnia a szolgálatból, azt követően Paul Gennrich is más munkaterületre került át. További kutatásokat igényelne, hogy milyen formában mentek tovább a Kata testvérrel folytatott személyes és egyházi kapcsolatok.

2. Az első nemzetközi ÁEH-konferencia Ordassal kapcsolatos mozzanatai 1957. szeptember 2-7. Budapest

Ordass neve két tartalmi összefüggésben került elő az első - Budapesten rendezett - nemzetközi ÁEH-konferencián.(39) Egyfelől az evangélikus egyház 1956-ot követő történetének belső egyházi összefüggésében. Másfelől viszont az LVSZ-szel és az EVT-vel kapcsolatos kérdések kapcsán.

Az 1956-os eseményekkel kapcsolatosan Horváth János ÁEH-elnök utólag úgy fogalmazott, hogy Ordass rehabilitációja október 23 előtt történt, és ezt követően napirenden volt a visszatérése is. Ezzel kapcsolatban Ordassról a következőt mondta: "Megítélésünk szerint Ordass Lajos nem ellenforradalmár, de mégis az evangélikus egyházon belüli ellenforradalmi reakciós erők zászlója lett. Ezt úgy értem, hogy Ordass Lajos börtönben volt, 1948-tól 1950 október elejéig félre volt állítva, semmilyen funkciót nem töltött be. Ártatlanul volt félreállítva.?(40) A következő, Ordassról szóló megjegyzése nem volt igaz, mivel azt állította, hogy Ordass kereste velük a kapcsolatot, holott az igazság az volt, hogy ők keresték vele, és ők kérték fel, hogy vegye át a püspökséget. "Ordass Lajos az ellenforradalom fegyveres leverése után közvetlenül kezdeményező lépéseket tett a kormány felé az együttműködésre. Az együttműködés az evangélikus egyházzal és Ordass Lajos püspökkel fokozatosan javult annak ellenére, hogy Ordass Lajos csak nagyon lassan és csak nagyon kis mértékben tudott szakítani vagy távolodni a reakciós erőktől. Ordass püspök jó viszonyban akar lenni a kormánnyal. Politikailag nem ellensége a rendszernek, de ezt a jó együttműködést arra akarja felhasználni, hogy igen széles és mély egyházi életet, sokszor túlzásba víve, akar az egyház számára biztosítani. Most dolgozunk azon a terven, hogy a közeli hetekben rendezzük az evangélikus egyház problémáját.?(41)

Ami a külföldi ügyeket és az Ordassal kapcsolatos terveket illette, itt a konferencián világosan az hangzott el, hogy az ÁEH szeretné, ha Ordass a maga nagy tekintélyét úgy az LVSZ-ben, mint az EVT-ben a szocialista országok egyházai befolyásának a növelésére használná fel. És akkor rajta keresztül a kommunista nézetek kaphatnának teret ezekben a szervezetekben. "Ordass püspöknek igen nagy nemzetközi tekintélye van. Ez elsősorban abból adódik, hogy 8 évig mártír volt. A nyugati egyházak 8 éven keresztül harcoltak Ordass püspök visszaállításáért, és ezt csak úgy tudták megcsinálni, hogy Ordasst az égig dicsérték. Most, hogy Ordass püspököt visszahelyezték, nem szoríthatják le a tekintélyét. Úgy gondoljuk, hogy ezt a tekintélyt most a mi oldalunkra állítjuk át.?(42)

A kelet-európai egyházpolitikával foglalkozó köröknek nagyon világos képük volt arról, hogy szerintük milyennek kell lennie egy köreikből jövő egyházi vezetőnek. A mintát úgy hívták, hogy Joseph Hromadka. A cseh teológiai tanár számára az egyház semmivel sem volt több, mint egy bármilyen világi intézmény. Politikai állásfoglalását a magyar forradalommal és szabadságharccal kapcsolatosan két, óriási felháborodást kiváltó cikkben fogalmazta meg.(43) A cikkekben azzal vádolta az LVSZ-t és az EVT-t, hogy az amerikai imperializmus véleményét közvetítették a magyarság számára. Az első cikkben azzal vádolta meg névtelenül Ordasst és társait, hogy elorozták a változásra készen álló korábbi vezetők püspöki székeit.

Ezen a háttéren érthető, hogy Hromadka-kultusz alakult ki a kelet-európai országokban. Magyar, kelet-német és cseh fiatalok is kaptak ebből ízelítőt.(44) A később megalakított prágai Keresztyén Békekonferenciát teljesen Hromadka személyére és nézeteire alapozták.(45) Azonban a kelet-európai egyházpolitika szálláscsinálói nagyon jól tudták, hogy Hromadkanak - Ordasstól eltérően - nem volt igazi tömegbázisa sem a saját egyházában, sem pedig az egyházi világszervezetekben. Ebből a szempontból Ordass mind a saját egyházában, mind pedig külföldön óriási előnnyel rendelkezett. Horváth Jánosék ezért arra gondoltak, hogy ezt a szerintük nagyon is "sikeres? Ordasst az ő elvárásaik szerint kellene megváltoztatni.

Mint tudjuk, az ÁEH keservesen csalódott ebben a várakozásában. Ordass menesztésében ennek a csalódásnak óriási szerepe volt.

Záró gondolatok

Amint a fentiekből látható, a külföldön lévő Ordassra vonatkozó anyagok nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy még tisztább képünk legyen Ordassról és az ő nézeteiről. Viszont az alapdolgokon - azon, hogy Ordass a biblikus-reformátori és hitvalló vonal legnagyobb, nemzetközileg legelismertebb magyar képviselői közé tartozik - ezek a már feldolgozott és még feldolgozásra váró anyagok valószínűleg a jövőben sem fognak változtatni.

Jegyzetek

(1) A két világháború között a következő legfontosabb négyszáz éves évfordulók megünneplésére került sor. 1917 - a reformáció, 1921 a wormsi birodalmi gyűlés, 1922 Luther Újszövetség-fordításának, 1930 az Ágostai hitvallás felolvasásának, 1936 a Schmalkaldeni hitcikkek kibocsátásnak négyszáz éves évfordulói. Mindezekhez csatlakoztak a hasonló magyar, protestáns illetve evangélikus vonatkozású évfordulók.
(2) Az amerikai evangélikus levéltárakról többet l. In. An introductory guide to Lutheran Archives. Archives of Coorporative Lutheranism. Lutheran Council in the USA. New York 1981. Szerkesztő: Helen M. Knubel.
(3) A hosszabb tudósítás: Evangélikus Országos Levéltár Doktor Ordass Lajos Levéltára [EOL DOLL] 19. doboz 5. csomó "Külföldi utazásaim? címen, 333 kézzel írt oldalon olvasható, és 20 oldalas Index [Névmutató] csatlakozik az anyaghoz. Ordass a hosszú külföldi útján először 1947. február 25. és március 18. között, majd 1947. július 15. és 25. között fordult meg Genfben.
(4) Ordass visszaemlékezése a Michelfeldernél történt vacsorára. EOL DOLL 19. doboz, 5. csomó. 22. o.
(5) Ordass visszaemlékezései a Franklyn Clark Fry-jal találkozás előtt és után. EOL DOLL 19. doboz, 5. csomó. 128. o.
(6) Uo.
(7) Ordass visszaemlékezése a díszdoktorrá történő avatásra. EOL DOLL 19. doboz, 5. csomó. 214. o.
(8) Ordass visszaemlékezése a díszdoktorrá történő avatásra. EOL DOLL 19. doboz, 5. csomó. 214-215.o. A latin nyelvű szöveg fordítása dr. Zsigmondy Árpád munkája
(9) Fry levele báró Radvánszky Albert egyetemes és iskolai felügyelőnek 1947. okt. 16-án. A levél Chicagóban a CAoELCiA -ban az Amerikai Egyesült Lutheránus Egyház [ULCA] anyagában 4/2 szám alatt a 19. doboz 6. sz. csomójában található.
(10) Fry levele Radvánszkynak 1948. jan. 24. A levél Chicagóban a CAoELCiA-ban az ULCA anyagban 4/2 sz. alatt a 19. doboz 6. sz. csomójában található.
(11) Fry levele Ordassnak 1948. márc. 19. A levél Chicagóban a CAoELCiA-ban az ULCA anyagban 4/2 sz. alatt 19.doboz 6. sz. csomójában található. Fry örömkitörésének oka az volt, hogy a levélírás napján a fent említett gyűlésen 100 000 $-t szavaztak meg a magyar evangélikus egyháznak. 1948-ra előirányzott tervei megvalósításához. Fry szemében Ordass Lajos és a MEE ugyanazt a szeretetet és megbecsülést élvezték.
(12) Máthé Elek írása a The Christian Century 1949. márc. 25-i számában jelent meg. Ordass Lajos személyi irathagyatékában a DOLL-ban is megtalálható a 2. doboz 6. sz. borítékában két példányban.
(13) Máthé Elek: Are Hungary's Churches... 2. o.
(14) Paul C. Empie: The Case of Bishop Ordass In. The Christian Century 1949. máj. 11. 588-590. A DOLLban ugyanennek a cikknek legfontosabb elemei kapnak helyet, "Lajos Ordass -Symbol of Evangelical Freedom?címmel a 2. doboz 6. borítóban található meg egy ötoldalas másolat formájában.
(15) Empie: The Case of Bishop Ordass =The Christian Century 1949. május. 11. 589. o.
(16) Empie: The Case of Bishop Ordass = The Christian Century 1949. május 11. 589. o.
(17) Empie a Christianity and Crise című újságból merítette az adatait. Az újság 1949. febr. 21-i számában találta Magyarországról ezeket a megjegyzéseket.
(18) Empie: Lajos Ordass - Symbol of Evangelical Freedom = The Christian Century 1949. máj. 8. 4.o.
(19) Empie: Lajos Ordass - Symbol of Evangelical Freedom = The Christian Century 1949. máj. 8. 4.o.
(20) Ordasst 1947-ben Lundban az ott megalakult Lutheránus Világszövetség második alelnökévé választották.
(21) Centralarchives of the Lutheran World Federation [CAoLFW] WS III 2 a 1946-1956. Eva von Arburg kisasszony levele Michelfelder LVSZ-elnöknek. 1948. november 11. Genf.
(22) CAoLFW WS III 2 a 1946-1956. Sylvester Michelfelder levele E. von Arburgnak. 1948. november 24. Genf.
(23) CAoLFW WS III 2 a 1946-1956. Eva von Arburg levele Sylvester Michelfeldernek. 1948. november 24. Genf.
(24) CAoLFW WS III 2 a 1946-1956. Michelfelder levele Pap Lászlónak. 1949. január 20. Genf. Az EVT Helyreállítási Osztálya Egészségügyi Bizottsága vállalta magára a meghívást. [Health-Committee of the Department of Reconstruction of the World Council of Churches]
(25) LVSZ News Bulletine különszáma 1950. május. 7. Berggrav levele és Reök Iván egyetemes felügyelő 1950. április 25-én kelt Ordass egyházi bírósági ügyét tartalmazó levele egymás mellett találhatók. Ugyanebben a számban van egy időrendi tábla is, amely a MEE-ban 1948. áprilisától - 1950. április 25-ig történt eseményeket tartalmazza. Végül különböző magyar és külföldi egyházi lapokból származó kijelentések is megjelennek a különszámban.
(26) Berggrav személyéről és a norvég egyházharcról l. A norvég egyházi harc. Küzdelem az ideológiával 1940 - 1945. Eszme 3. Szerkesztők: Korányi András, Orosz Gábor Viktor, Reuss András. Luther Kiadó, Budapest, 2007.
(27) A magyar egyházi vezetők levele az LVSZ vezetőinek 1950. febr.18. 1. o. A levél megtalálható a Lutheránus Világszövetség News Bulletin című .lapjában. V. kötet 4. sz. A levél 1950.április 1-jén jelent meg, tehát Ordass elítélésének a napján.
(28) A magyar egyházi vezetők levele az LVSZ vezetőinek 1950. febr.18. News Bulletin. V. kötet 4. sz. 2. o.
(29) Uo.
(30) LVSZ News Bulletine különszáma 1950. május. 7. Reök Iván levele az LVSZ vezetőinek Anders Nygren elnöknek és S. C. Michelfelder főtitkárnak.
(31) LVSZ News Bulletine különszáma 1950. május. 7. Berggrav levele a magyar egyházi vezetőknek 1950. ápr. 18. Oslo. 3. o.
(32) LVSZ News Bulletine különszáma 1950. május. 7. Berggrav levele a magyar egyházi vezetőknek 1950. ápr. 18. Oslo. 3-4. o.
(33) LVSZ News Bulletine különszáma 1950. május. 7., 4. o. Berggrav levele a magyar egyházi vezetőknek 1950. ápr. 18. Oslo. 4. o.
(34) LVSZ News Bulletine különszáma 1950. május. 7., 4. o. Berggrav levele a magyar egyházi vezetőknek 1950. ápr. 18. Oslo.
(35) EZB 200/2, 254/1 Ungarn Allgemeines .
(36) EZB 200/2, 254/2. Ungarn Allgemeines . Kata testvér levele Ordass Lajosnak 1957. március 13.
(37) EZB 200/2,255/2. Ungrn Allgemeines. Paul Gennrich levele Ordass Lajosnak 1957. január 18.
(38) Dr. Farkas Mária levele Kata testvérnek 1957. január 16-án.ZEB 200/2 252/2.
(39) A több mint 50 nemzetközi illetve bi- és trilaterális kapcsolatokat tárgyaló témának a kutatása ma még a legelején tart. Németországban eddig két kutató foglalkozott vele, Horst Dohle és Joachim Heise. Mindketten az Institut für Vergleichende Staat-Kirche-Forschung munkatársai. A témáról már szimpóziumot is rendeztek Berlinben.
(40) Horváth János ÁEH-elnök Ordass Lajosról az első nemzetközi ÁEH-konferencián Budapesten. MOL XIX-A-21 a 19. doboz. 30.o.
(41) Uo.
(42) Uo.
(43) Joseph Hromádka : Gedanken über die ungarische Krise In. Die Protestantischen Kirchen in der Tschechoslowakei különszám 1956. december, 8. o. A második megszólalás 1957 áprilisában történt Nochmals über die ungarische Krise In. Die Protestantischen Kirchen in der Tschechoslowakei IV.évf. 4.sz. 1957. április.
(44) 1957. augusztus 12. és 26. között a kelet-németországi Bad Buckowban volt egy konferencia, ahol egyháztörténeti előadások mellett Hromádka életéről és művéről hallhattak előadásokat. A kelet-német CDU-lapja, a Neue Zeit részletes tudósítást közölt erről az 1957. szeptember 7-i számában Nr.208.
(45) Hromadka 14 évvel később 1968. augusztus 22-én a prágai szovjet nagykövetnek írt levelet, és kérte a megszálló csapatok azonnali kivonását. Élete legnagyobb csalódásának tekintette az eseményt. Nem sokkal később elvesztette KBK elnöki címét, majd rövidesen meghalt.

Megjelent a Keresztyén Igazság 77. (2008. tavasz) 25-30.o., 78. (2008. nyár) 21-24.o. és 79. számában (2008. ősz) 17-20.o.

Vissza