Ittzés Gábor: 
Ordass Lajos és a lutheri két birodalomról szóló tanítás (2001. január 14.)

1. Amikor Ordass Lajosról van szó, a legtöbbször úgy gondolunk rá, mint Krisztus egyházának egyik 20. századi mártírjára. S valóban az is volt. Nemcsak azért, mert börtönt szenvedett, hanem azért is, mert 33 évi püspökségéből az állami erőszak miatt alig 5 évig gyakorolhatta ténylegesen püspöki tisztét.

Mások a politika oldaláról közelítik meg Ordass Lajost. Úgy tekintenek rá, mint aki egyike volt a pártállami diktatúrában a legjelentősebb ellenállóknak. Életének, helytállásának jelentőségét ebben látják. És úgy gondolják, hogy magatartásának alapját tkp. politikai meggyőződése határozta meg.

Nem kevesen úgy vélik, Ordass jelentőségét személyiségének markáns jegyei adják meg. Róla szólva mindenekelőtt erkölcsi nagyságát emelik ki. Benne azt látják a legdöntőbbnek, hogy nála meggyőződés, szó és tett teljes összhangban volt. Ismét mások a kemény határozottságot értékelik benne. Köpönyegforgatásra csábító korban valóban nagy érték a jellemszilárdság. Ám akik így látják őt, azok állásfoglalásait, döntéseit igazában szubjektív, s tkp. érzelmi és indulati gyökerekre vezetik vissza.

Mindenesetre elgondolkoztató, hogy ezekben a megközelítésekben, jellemzésekben - s a sort még bizonyára lehetne folytatni - nem esik szó Ordass Lajosról, a teológusról. Nem esik szó arról, hogy magatartásának és megnyilatkozásainak mi a teológiai háttere. Nem figyelünk arra, hogy pl. kritikus helyzetekben milyen teológiai megfontolás és szemlélet motiválja és határozza meg szavait és tetteit, - amint erre Terray László Ordass Lajos és Eivind Berggrav c. tanulmányának bevezetőjében rámutat. /1./

Ennek az előadásnak a témája most alkalmat ad arra, hogy egy részterületen, mindenesetre egy fontos részterületen - ha csak vázlatosan is -, foglalkozzunk Ordass Lajos életszolgálatának a teológiai hátterével és összefüggéseivel.

A kapott feladatot - "Ordass Lajos és a lutheri két birodalomról szóló tanítás? - így szeretném konkretizálni: Néhány példa kapcsán azt próbáljuk vizsgálni, hogy hogyan tükröződik Ordass Lajos megnyilatkozásaiban és döntéseiben, tetteiben Luthernak a két birodalomról, helyesebben Isten kettős kormányzásáról szóló tanítása.

Mindjárt elöljáróban azonban rá kell mutatni egy nehézségre. Arra ti., hogy Ordass Lajos írásaiban nem találjuk - én legalábbis nem találtam - nyomát annak, hogy ő kifejezetten foglalkozott volna Luther e tanításával, vagy tanulmányozta volna a reformátor e tekintetben fontos iratait. Ez természetesen nem zárja ki ezeknek az iratoknak, ill. ennek a lutheri tanításnak az ismeretét. /Az is lehetséges, hogy a svéd teológia közvetítésével jutottak el hozzá Luther gondolatai./ Mégis azt kell mondanunk, és a következők - úgy vélem - ezt igazolják is, hogy kimutatható irodalmi összefüggés nélkül is feltételezhető a belső kapcsolat Ordass Lajos teológiája és Luther két birodalomról szóló tanítása között.

Mielőtt azonban erre rátérnénk, meg kell kísérelnünk röviden összefoglalni Luther tanítását Isten kettős kormányzásáról.

2. .../Luther Isten kettős kormányzásáról szóló tanításának összefoglalásához vö. Ittzés Gábor: A béke dimenziói - A lutheri két birodalomról szóló tanítás, Keresztyén Igazság 2000. ősz 5-11. lap./...

Luther természetesen látta azokat a veszélyeket, amelyek az Isten kettős kormányzása alatt élő emberre leselkednek. Ezért tett világos különbséget - a törvény és evangélium megkülönböztetésének a fényében - az ember e világi és Isten előtti igazsága között. S miközben mindenek fölé helyezte az Isten előtti igazság fontosságát, nem becsülte le a világi igazságot sem. De óvott a kettő összekeverésének veszélyétől. Mint ahogy nyomatékosan hangsúlyozta azt is, hogy a két birodalmat, a két kormányzást sem szabad összekeverni. Egyfelől ha a világi kormányzás avatkozik bele a lelki kormányzás dolgaiba, akkor a keresztyéneknek - a szenvedést is vállalva - ellen kell állnia. De ez az ellenállás - Luther szerint - mindig csak passzív lehet. Másfelől az evangéliummal nem lehet kormányozni a világot, mert akkor eluralkodik a gonoszság. Ugyanakkor nemcsak a keresztyén embernek van meg a felelőssége a felebarátért is, hanem az egyháznak is megvan a felelőssége az államért és társadalomért. Ezt pedig az igehirdetői szolgálaton keresztül gyakorolja a világi kormányzás vezetői és az ország népe felé. /2./

Luthernek a két birodalomról szóló tanítását az idők folyamán nem egyszer félreértették, és félre is magyarázták. Így történt, amikor például Lutherra hivatkozva próbálták igazolni a világ és a világi élet szekulárisan értett öntörvényűségét. Vagy - mint az ún. német keresztyének - a reformátor tanítására hivatkozva tekintették az államot /a nemzetiszocialista államot/ önmagában isteninek és a kinyilatkoztatás helyének. Mindez, s emellett a törvény és evangélium problémájának a Lutherétől eltérő felfogása volt az oka annak a kritikának, amivel Karl Barth magát a reformátort és két birodalomról szóló tanítását tette felelőssé szinte a nemzetiszocializmusért is. /3./ De vajon így maga Barth is nem érti-e, nem magyarázza-e félre Luthert? Sőt Pált is, akinek nyomán a reformátor ebben a tanításában is haladt? Mindenesetre, ha jól értjük Luthernak a két birodalomról szóló tanítását, ebben egy mással nem pótolható világos teológiai koncepciót kapunk Istennek a világban az emberért végzett munkájának megértéséhez. /4./

3. Ordass Lajos, aki lelkészi és püspöki szolgálata során két totalitárius politikai rendszerrel is közelről találkozott, elsősorban püspökként olyan korban végezte szolgálatát, amelyben a két birodalom problémái közül különösen is élesen vetődött fel az egyház és az állam egymáshoz való viszonyának kérdése. Nehéz időkben folytatott küzdelmeinek lényegét - témánkra figyelve - így foglalhatjuk össze: ő azért harcolt és szenvedett is /!/, hogy a két birodalomról szóló evangélikus tanítás értelmében az állam állam legyen, és mindenekelőtt az egyház egyház legyen és maradjon, - mindkettő az Istentől kapott mandátuma szerint.

Témánkat három kérdéskörben szeretném tárgyalni. Először azt szeretném fölvázolni, hogy Ordass Lajos hogyan látta az állam és az egyház rendezett, egészséges viszonyát. Másodszor néhány konfliktushelyzetet vizsgálunk, amelyekben a probléma éppen a két birodalom összekeveréséből adódott. Végül röviden a justitia civilis kérdéséről is szeretnék szólni, ami nagyon jellegzetesen vetődött föl Ordass életében.

a./ Ordass Lajost 1945. szeptember 27-én iktatták be a Bányai Egyházkerület püspöki tisztébe. Székfoglaló beszédében szólt az államról, ill. az állam és az egyház viszonyáról is: "... elvileg mondom, hogy természetesnek tartom, hogy az egyház, amely az állampolgárok összességét akarja szolgálni, közeli érintkezést tartson fel azzal a hatalommal, melynek Istentől rendelt hivatása, hogy a jogrend eszközeivel gondozza ugyanazt a népet, és elősegítője legyen minden jó ügynek. Az evangéliumból merített felfogásom szerint a jogrend Jézus Krisztus evangéliuma után a nép közösségének legdrágább kincse.

Az államhatalomnak minden oka megvan arra, hogy az egyház munkáját megbecsülésben részesítse... Az egyház sokban segítheti az államhatalmat. Híveit az egyház a törvény és a jó társadalmi rend feltétlen megbecsülésére neveli... Híveit az egyház szeretetközösségbe vezeti, és ezzel az államnak önzetlen szolgálatra is kész polgárokat ajándékoz. Az állampolgárok szociális gondozása munkájában az államnak... érdeke, hogy a megvalósítást olyan emberek végezzék, akik a törvény betűit lelkükkel tudják elevenné tenni...

Az államhatalom felé szóljon azért ma a józan figyelmeztetés, hogy saját érdeke szem előtt tartásával hagyja érintetlenül az egyházi iskolák mellett saját tanintézeteiben is a vallásoktatást. Az egyház tagjai felé pedig hirdetem, hogy jogukat érvényesítsék, és a tanítás ügyéért felelősektől kívánják meg mindig gyermekeik teljes lelki nevelését.

Az egyház őrizze meg az álammal szemben szabadságát mindig olyan nagymértékben, hogy a nép sorsfordító nehéz óráiban és küzdelmeiben is lehessen az egyház az állam lelkiismerete és az evangélium alkut nem ismerő szolgája. De ugyanakkor kösse össze magát az egyház olyan szorosan az állammal, hogy magáénak tudja vallani mindig maradéktalanul a haza népének ínségét, bűnét, örömét és jó reménységét.? /5./

Kitűnik ebből, hogy Ordass milyen sokra értékelte az államot. Világossá válik az is, hogy az állam feladatának a jogrend biztosítását és a polgárok földi javának munkálását tartja. Az állam és egyház kapcsolatát pedig akkor tekinti jónak, ha az állam biztosítja az egyház működésének szabadságát, az egyház pedig az evangéliumnak megfelelően végzi szolgálatát a társadalomban. S ebbe beletartozik az is, hogy az állam "lelkiismerete? lesz. Egyébként ez az a szolgálat, amit annak idején Luther is gyakorolt saját felsőbbsége felé, pl. A világi felsőbbségről szóló iratának III. részében, amikor a keresztyén felsőbbségnek adott tanítást arról, hogy hogyan kell tisztét gyakorolnia. Ez alól a szolgálat alól természetesen nem ad felmentést az, ha a felsőbbség nem keresztyén emberekből áll.

Ordass, Pál apostol és Luther szellemében a szocialista államról is tud pozitívan szólni. Egyházunk "Isten akarataként elfogadja, hogy szolgálatát a szocializmus rendjében végezze el. Ez azt is jelenti, hogy kormányzatunkat Isten által rendelt felsőbbségként elismerjük, és érte Isten előtt imádkozunk.? /6./ Ebben - úgy gondolom - nem csak Berggrav tanácsát követi /hogy ti. "semmiféle ,politikai szándékok' ne ,keveredjenek' cselekvésébe?/ /7./ hanem valóban az újszövetség és a reformátori tanítás alapján áll.

b./ Ugyanakkor - s ez már átvezet a másik témakörbe - a reformátori alapon állva rendkívül határozottan utasítja el az állam /püspöksége idején nagyrészt a kommunista állam/ beavatkozását az egyház belső ügyeibe.

Ezért hárítja el - még nem püspökként 1945 tavaszán -, hogy az ún. igazolási eljárásokat ő intézze. "Az igazolási eljárást az államhatalom követelte. Politikai elbírálást igényelt. Az én fölfogásom az volt, hogy ez a mérővessző használhatatlan az egyház alkalmazottainak elbírálásánál... egyházi törvényeink gondoskodnak arról, hogy miként vizsgálja meg az egyház saját alkalmazottainak hűségét.? /8./

Árnyaltabban, de egyben bonyolultabban is jelentkezett ugyanez a probléma Ordass számára 1957-ben, amikor állami részről azt igényelték, hogy az evangélikus egyház is kapcsolódjék be a béketanács és a Hazafias Népfront munkájába. Nemcsak a két másik történelmi egyház magatartása miatt, hanem azért sem volt egyszerű a helyzet, mert minden előzetes aggály ellenére nehéz lett volna ezekben az ügyekben eleve elutasító álláspontra helyezkedni. Ordass mindenesetre itt is világos teológiai álláspontot képvisel. A béketanácsban való részvétellel kapcsolatban: "A kezdeti megbeszélésen félreérthetetlenül megállapítottam, hogy egyházi embereink csak az evangélium alapján álló meggyőződéssel vehetnek részt az ilyen tanácskozásokon, de nem kívánható meg tőlük evangéliumi meggyőződésükkel ellenkező politikai célok szolgálata.? /9./ A HNF esetében pedig: "Az országos tanács egyik ülésén részt is vettem és föl is szólaltam, kérve, hogy az együttműködés érdekében engedjék érvényesülni az egyházi szolgálat külön színét. Alkalomadtán pedig hallgassák meg az egyház esetleges bíráló szavát is.? /10./ De miután erre merev, sőt durva elutasítás volt a válasz, többet nem vett részt a HNF alkalmain. /11./

Súlyosabb a helyzet 1957 őszén, az állam és egyházunk között folyó tárgyalások idején. Az elvi alapban tulajdonképpen meg tudtak egyezni. /12./ Ott éleződik ki a helyzet, hogy egyrészt az állami emberek /és az ő oldalukon álló egyháziak is/ pozitívabb /tkp. kritikátlan/ politikai támogatást igényeltek. Ezt azonban Ordass az egyház tulajdonképpeni mandátumától eltérőnek tartotta. Másrészt bele akartak szólni az egyház személyi kérdéseibe. Ordass Lajos nagyon világosan látta, hogy a személyi és az elvi kérdések szorosan összefüggenek. Tudta, hogy az államnak azért kellenek a neki megfelelő emberek, mert rajtuk keresztül tudja a saját elveit érvényesíteni az egyházban is. Ordass ezért nem volt hajlandó engedni ezeknek a pártállami igényeknek.

Amikor a helyzet egészen kritikussá válik, és az állam kormánybiztost nevez ki, és teljesen felfüggeszti az egyház autonómiáját, Ordass passzív ellenállásba vonul. De lemondani vagy nyugdíjba menni nem hajlandó. Amikor pedig az eluralkodó terror másodszor is lehetetlenné teszi aktív szolgálatát, mindhalálig hűséges helytállásával és imádságával végzi püspöki szolgálatát.

c./ A két birodalomról szóló tanítással és természetesen a törvény és evangélium problémájával is a legszorosabban összefügg a iustitia civilis /seu coram hominibus/ és a iustitia coram Deo kérdése. A kettő közötti világos különbségtétel alapvetően fontos teológiai érdek, amint ez napjainkban is látható az ún. igazságtétel körüli vitákban. A "mindenki bűnös? az Isten előtti igazság vonalán, de nem a iustitia civilis /polgári tisztesség/ vonalán igaz. Aki a kettőt összekeveri, az nemcsak egyenlővé teszi a rablógyilkost és áldozatát, de meghamisítja a bűnbocsánat evangéliumát is.

A kérdést most nem tudjuk részletesen tárgyalni, mégis szólni kell róla, mert Ordass Lajos életében is előkerült ez a téma. Konkrétan abban a formában, hogy az az Ordass, aki Isten előtt - amint számos megnyilatkozása mutatja - mindig bűnbocsánatra szoruló embernek vallotta magát, adott esetben súlyt helyezett emberi tisztességére és annak elismerésére is. Drámai módon tükröződik ez akkor, amikor 1949-ben Túróczy püspök fölkeresi a Csillag-börtönben, és megpróbálja rábeszélni arra, hogy mondjon le püspöki tiszteletéről. /Ha lemondana, amnesztiával kiszabadulna, és békében élhetne./ "Nekem igazságszolgáltatásra nem pedig amnesztiára van szükségem...?- hangzott Ordass válasza. ?A kormány követelésére püspöki tisztségemtől nem válok meg, mert ebbe a tisztségbe nem a kormány akaratából kerültem. Ha meggyőződést szerzek arról, hogy az egyházkerület gyülekezeteinek bizalmát elvesztettem, akkor abban a pillanatban - fölszólítás nélkül is - leteszem tisztségemet. De erről most nincsen módom meggyőződni... ? /13./ Döntésében az Ap.csel. egy jelenete erősíti meg véglegesen: 16, 35-37. "Amikor megvirradt, elküldték az elöljárók a törvényszolgákat, és azt üzenték: ,Bocsásd szabadon azokat az embereket!' A börtönőr nyomban tudtára adta Pálnak ezt az üzenetet: ,Az elöljárók ideküldtek, hogy bocsássalak szabadon titeket: most tehát távozzatok, menjetek békességgel!' Pál azonban így szólt hozzájuk: ,Megvertek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, és börtönbe vetettek, holott római polgárok vagyunk; most pedig titokban akarnak elküldeni minket? Azt nem, hanem jöjjenek ide, és ők maguk vezessenek ki bennünket!'? Ehhez csak annyit szeretnék hozzátenni: sapienti sat!

Később, 1956-ban, amikor Ordass ügyének rendezése állami és egyházi oldalról is megkezdődött, egy az ÁEH elnökével, Horváth Jánossal folytatott beszélgetésben ugyanilyen szellemben fogalmaz: "Nekem csak az a törekvésem, hogy az egyház életében bekövetkezett törvénytelen helyzet megszűnjék, és egyéni emberi tisztességem érinthetetlenségét elismerjék.? /15./ Személyes ügyétől azonban elválaszthatatlannak tartja dr. Keken András és Kendeh György rehabilitációját is, mert a velük történt igazságtalanság szoros összefüggésben volt ővele. Nemcsak az emberi igazságérzet, hanem a baráti és keresztyéni szeretet is erre indítja. S eközben is kitűnik, hogy jól értette az apostol és a reformátor tanítását.

Tisztában vagyok vele, hogy azzal, amit vázlatosan elmondtam, témánk nincs kimerítve. Mégis azzal a reménységgel szeretném előadásomat befejezni, hogy talán sikerült valamit megmutatni nemcsak a két birodalomról szóló lutheri tanítás ma is érvényes üzenetéből, de abból is, hogy Ordass Lajos, a teológus - akinek idén ünnepeljük születése 100. évfordulóját - szenvedésekkel teli életében jó tanítványa, hűséges követője volt a reformátornak.

Jegyzetek

1. Keresztyén Igazság 1995. Ősz /Új folyam 27.sz./ 30-47. lap

2. Vö. ehhez Luther: A világi felsőségről c. iratának III. részét.

3. Vö. Hermann Diem: Luthers Predigt in den zwei Reichen, in: Zur Zwei-Reiche-Lehre Luthers - Theologische Bücherei 49, München 1973. 182. k. lapok.

4. Vö. Gerhard Müller: Ulrich Duchrows Darstellung und quellenmässige Belegung von Luthers Zwei-Reiche-Lehre, in: Gottes Wirken in seiner Welt - Zur Diskussion um die Zweireichelehre, Band 1; Zur Sache, Heft 19, LVH, Hamburg 1980. 39. lap.

5. Ordass Lajos: Püspöki székfoglaló. Ker. Igazság 1995. Ősz /Új f. 27.sz./ 12-13. lap.

6. Ordass Lajos: Önéletrajzi írások, Folytatás /szerk. Szépfalusi István/ EPMSZ, Bern, 1987. 714. lap.

7. Terray: i.m. /Ker. Igazság/ 43. lap.

8. Ordass Lajos: Önéletrajzi írások /szerk. Szépfalusi István/ EPMSZ, Bern, 1985. 161. lap.

9. Ordass Lajos: Önéletrajzi írások, Folytatás, 635. lap /jegyzetben/.

10. Ordass Lajos: Önéletrajzi írások, Folytatás, 636. lap.

11. Ordass Lajos: Önéletrajzi írások, Folytatás, 638. lap.

12. Vö. 6. Jegyzet és Ordass Lajos: Önéletrajzi írások, Folytatás, 729-730. lap.

13. Ordass Lajos: Önéletrajzi írások, 359. lap.

14. Ordass Lajos: Önéletrajzi írások, 360. lap.

15. Ordass Lajos: Önéletrajzi írások, Folytatás, 502. lap.

/A nemzetközi Ordass-szimpóziumon Gallneukirchenben, 2001. január 14-én, német nyelven tartott előadás rövidített változata./

Megjelent a Keresztyén Igazság 50. számában (2001. nyár) 3-7.o.

Vissza