A Keresztyén Igazság harmadik száma az 1989 nyarán alakult "Megújulási Mozgalom" ''Kiáltó szó'' című nyilatkozatát, majd a szerzőknek az irat kiváltotta visszhangra adott válaszát teszi közzé. Ezután következik Ordass Lajos meditációja.
Boleratzky Lóránd a "Félkészülés a zsinatra" című tanulmányában először a magyar evangélikus egyház múltbeli zsinatainak történetét vázolja, majd rámutat az 1966. évi zsinat által hozott jogilag tarthatatlan rendelkezésekre: az egyházi törvények vitatható pontjaira, a gyülekezetek autonómiáját korlátozó szempontokra, stb. Ittzés Gábor 1985-ös előadásában az egyház helyes fogalmát és a mai feladatait-tárgyalja, bírálja a "diakópiai teológia" logikáját és monopolhelyzetét, javasolja, hogy tegyünk különbséget az egyház szolgálata, diakópiája és küldetése között. Figyelmeztet, hogy a küldetésben járó egyház ne engedje a koreszmék áldozatául esni az evangéliumot.
A "Dokumentumok" rovatban két történelmi értékű nyilatkozatot közlünk: egyrészt Ordass Lajos 1956-os rádiószózatát, másrészt pedig Dóka Zoltánnak az egyházi reformmozgalmat megindító 1984-ben írt "Nyílt levelét", amit a Lutheránus Világszövetség vezetőségének címzett a budapesti nagygyűlés idején. Az öt évvel ezelőtt írt levelet sokan támadták és vitatták a hivatalos egyház részéről, de mindezidáig még nem publikálták. A "Fórum" rovatban Boleratzky Lóránd a vallásügyi igazgatás aktuális kérdéseivel foglalkozik: 1989. július 1-vel megszűnt az Állami Egyházügyi Hivatal, valamint módosították azt a rendeletet, amely ez egyházi tisztségek betöltését az előzetes állami hozzájáruláshoz kötik. Mindezek új lehetőségeket teremthetnének a MEE demokratizálódása számára. Ám az ÁÉH-t két másik intézmény váltja fel: egyrészt az "Országos Vallásügyi Tanács", másrészt a Minisztertanács "Egyházpolitikai Titkársága". A cikk helyteleníti, hogy a vallásszabadságról szóló törvény parlament által történt elfogadása előtt hoznak létre végleges intézményeket. Sokan tartanak attól, hogy az Egyházpolitikai Titkárság az ÁEH átmentését jelentené.
Az "Élő tanúk" rovatban Schulek Tibor a folyóiratunk számára ígért visszaemlékezése helyett már csak a Botta István által írt, és a templomi búcsúztatáson elmondott nekrológot olvashatjuk a harminc éven át mellőzött tudós lelkész életpályájáról.
Végezetül Ittzés Gábor recenzióját közöljük Vajta Vilmosnak a diakóniai teológiáról szóló német nyelvű könyvéről. Ittzés hangsúlyozza, hogy Vajta professzor e könyvet helyettünk, nekünk és értünk írta, a "kritikai szolidaritás" példájaként.