2004-ben húsz esztendeje annak, hogy Kutas Kálmán eltávozott tőlünk. Ősei dunai hajósok és Bakonyt járó szekerezők voltak; anyai ágon pedig a lelki magvetés ösztönét örökölte. Fiatal korában gyalogszerrel járta be az országot, sőt Európa nagy részét is.
Életművét nem könnyű megrajzolni, mert istentől megáldott 96 évre terjedő életútja során munkássága négy irányú volt: középpontjában a lelkészi szolgálat, főleg pedig a hívek folyamatos látogatása állt; írói, költői, irodalmi tevékenysége igen termékeny volt, hisz 1400 nagyobb és 500 kisebb verset írt. Szinte egyedülálló, egyháztörténeti jelentőségű volt fordítói munkássága, melynek kapcsán kb. száz teológiai munka magyarra való átültetésére került sor. A munkák legnagyobb részének a fordítását maga végezte, de mindegyiket ő lektorálta. Élete folyamán, de különösen idős korában igen széles körű baráti levelezést folytatott, melynek lelkigondozói célja volt.
Kutas Kálmán 1888. november 21-én Győrött született. A gimnáziumot Budapesten, a teológia három évfolyamát Sopronban, a negyediket Jénában végezte. Debrecenben, majd a Fasorban töltötte segédlelkészi idejét. Innen került 1915-ben Zalaegerszegre, ahol 1928-ig volt a gyülekezet lelkésze.
Zalaegerszegi szolgálata idején jelent meg első verseskötete: ?Beszéljetek ti évek?: vallásos versek és egyházi beszédek gyűjteménye 1916-ban, majd 1926-ban ?Versek? és 1928-ban ?Látások szigetén? címmel: költemények, beszédek és emlékezések. Élénken részt vett a város kulturális életében, irodalmi és zenei esteket rendezett, sőt színdarabokat is. Baráti viszonyban volt Pehm József akkori plébánossal, a későbbi Mindszenty hercegprímással. Barátságuk azonban reverzális ügyek miatt később megromlott. Az ő szolgálata alatt került sor a gyönyörű gyülekezeti ház megépítésére és a szórványgondozás kiterjesztésére Lentire, és így a zalaegerszegi szórvány az ország egyik legnagyobb szórványává vált.
Zalaegerszegi lelkészi állásáról 1928-ban mondott le, és fogadta el a szegedi lelkészi állást, ahová fölényes szavazati többséggel választották meg. A Szegedre történő elmenetelnél kétségkívül szerepet játszottak a zalaegerszegi felekezeti villongások is, amelynek első csapásait neki kellett felfogni. Bátor, kemény helytállásáról lelkészi naplója beszél.
Bár Szegeden mindössze három évig működött, maradandó nyomot hagyott hívei életében. Az a tény, hogy négy hónap alatt 300 látogatást és 75 igehirdetői és kazuális funkciót végzett, önmagában is bizonyítja, hogy lendületesen végezte munkáját. Irodalmi tevékenységnek elismeréseként a Dugonics Társaság rendes tagjává választották Móra Ferenc és Juhász Gyula mellé. Működése alatt a régi gyülekezeti iskolát lebontották, s helyébe új, emeletes, többtantermes iskolát építettek, földszintjén tágas gyülekezeti teremmel, ahol számos magasszintű gyülekezet alkalomra került sor.
A szombathelyi gyülekezet 1931 augusztusában egyhangúlag hívta meg paróchus lelkészének, ahol 22 éven keresztül működött.
Szombathelyen rendkívüli méretű feladatok várták. A közel húsz településre kiterjedő szórványgondozás terhe mellett a pénzügyi válság miatt előtérbe lépő szegénygondozás sürgető feladata rendkívüli intézkedéseket követelt. 1934-től a győri diakonissza anyaházból nővért alkalmazott a gyülekezet szociális feladatainak elvégzésére. Az utolsó diakonissza nővér úgy vall, hogy lelkésze sohasem éreztette vele, hogy felettese, hanem szolgatársának tekintette. A Belmissziói Munkaprogram alapján szinte emberfeletti mértékben végzett családlátogatást, tartott bibliaórákat, hitoktatást, látott el börtön- és kórházmissziót. Sor került a templom belső kiképzésére.
1944 őszétől súlyos problémát jelentett a háborús menekültek elhelyezése, nemkülönben a bombakárok helyrehozatala.
A gyülekezet Kutas Kálmán lelkészi szolgálatának 10. évfordulóján - szeretet jeléül - újabb költeményeit ?Kezedben alkotó? címmel kiadta, ezzel is nagyra értékelve lelkésze nagyszerű munkásságát.
Kutas Kálmánt hatvanadik életévének a betöltésekor, 1952. október 18-ával kényszernyugdíjazták. Utódja ezt követően kijelentette, hogy Szombathelyen többé nem prédikálhat, nem végezhet szeretetszolgálatot, holott erre korábban ő kérte, beteglátogatást sem végezhet, nem tarthat bibliaórát.
Kutas Kálmán még tényleges szolgálata alatt - hivatalos egyházi jóváhagyással - evangélikus és református lelkészekből munkaközösséget szervezett, s külföldi egyházi műveket, írásmagyarázatokat fordítottak és sokszorosítottak. Ez a munka, melyet az evangélikus püspökök is igényeltek, az egész egyház szempontjából igen fontosnak volt tekinthető, annál is inkább, mert a lelkészek nem jutottak hozzá külföldi teológiai munkákhoz.
Nyugdíjaztatása után egyre kevesebb példány készült, annak ellenére, hogy az Evangélikus Világszövetség - kérése nélkül - egy Continental írógépet küldött, és a finnek is jelezték, hogy pénzügyi támogatást küldenek a püspökhöz. Káldy püspök azonban az érdeklődésre azt válaszolta, hogy ?ilyen természetű pénzt nem kapott, de ha kapna is, nem volna módjában a kérés teljesítése?.*
Ebben az időben Kutas Kálmán jóakaratú figyelmeztetést kapott, hogy vigyázzon, mert egyeseknél házkutatást tartottak. Erre egy református esperes is figyelmeztette. Erre tekintettel Káldy püspökkel írásban közölte, hogy a teológiai munkák fordítását abbahagyja, és ezentúl csak szépirodalmi munkákkal fog foglalkozni.
1963 januárjában szegedi rokonlátogatásból szombathelyi lakásába visszatérve megbizonyosodott arról, hogy figyelik őt, amiről az egyik szomszéd is említést tett. Sőt észrevették, hogy új huzalt húztak ki a lelkészlak padlásától a toronyba. Ez azért volt feltűnő, mert a vezetékre hó esett, és ez a fényben csillogott- A szobában - a Szegeden észleltekhez hasonlóan - lyukak voltak láthatók. Másnap a lakatos megállapította, hogy a lakatot pánttal tartó részt lecsavarozva mentek be a lakásba. A lyukakat hamarosan begipszelték.
Két nap múlva két férfi, magát tűzoltónak kiadva jött, és feltűnően a mennyezetet vizsgálták. Nyilvánvalóan a rendőrség emberei voltak.
1963. június 10-én közel hatórás házkutatás során iratainak nagy részét könyveivel és a Continental írógéppel együtt -150 tételszám alatt - lefoglalták, és elvitték. A két férfi eltávozása előtt Kutas Kálmán térdre borulva így imádkozott:
?Köszönöm, mennyei Atyám, hogy íly megpróbáltatásra méltattál. Kérlek, hogy bármi vár is rám, mindvégig hűségesen kitartsak Krisztus és az ő ügye mellett. Előre is köszönöm, hogy a rám most következő megpróbáltatással a hitelesség pecsétjét üthetem eddig végzett evangéliumi munkámra. Imádkozom azokért is, akik elvisznek, akik bíráim lesznek, s arra kérlek, hogy ők ne tegyenek semmi olyat, amit később megbánhatnának, s amivel lelkiismeretüket megterhelhetnék.?
A rendőrkapitányságon a kihallgatások július 4-ig naponta átlag hat óra hosszat tartottak. A kérdések arra irányultak, hogy kik vettek részt a fordításban, hány példány készült, kik gépelték le, miért nem szerepelt a fordításon a fordító neve. A legsúlyosabb vád az 1917-ben írt Reformációi óda idézése és a Rudolf Dohrmann wolfsburgi lelkész - övéhez hasonló - esete nyomán írt négysoros verse (Szólásszabadság) miatt hangzott el.
?A szólásszabadság korszakánNémák lettünk. Miért? Hogyan?
Én: ember - érték? ... mily talány,
hogy száz gaz mégis rám rohan.?
Kutas Kálmán egy telefonbeszélgetésből arra következtetett, hogy 432 személy került feketelistára ?vallásos szöveg engedély nélküli írógépelése miatt?, s több személynél volt házkutatás Szegeden, Miskolcon és másutt.
Július 4-én közölték, hogy ?izgatás bűntettének gyanúja miatt indított ügyben? ...?a büntető eljárást tovább nem folytatjuk?. Augusztus 19-én visszaszolgáltatták az írógépet, de nem adták vissza Lüthi, Pfendsack, Billy Graham, Sanley Jones, Karl Heim, Bavinck, Thurneysen, Ellul, Buxton, Pfister, Ravasz László könyveit és négy levelét, a svájci igehirdetőket és a fordítói munka történetéről szóló tanulmányt.
1963. november 8-ra Káldy és Vető püspökök felrendelték Kutas Kálmánt, és tájékoztatást kértek tőle a rendőri kihallgatásról. A hosszas vita végén Káldy Zoltán a következőket mondta: ?Azok a könyvek, amelyeket fordítottál, egy akció révén szabályszerűen kerültek be hozzánk Svájcból. Nem tartottam helytelennek, hogy pl. akiknek megvan Lüthi János evangéliuma németül, magyar fordítását is oda tehesse. De amit te később csináltál! Az már nem volt jó. Káros volt. Példát és indítást adtál, hogy mások is csinálják azt, amit te csináltál. Írógépeltek. Sokszorosítottak. A metodisták egész irattömeggel árasztották el az országot. Ebben te vagy a felelős. Erre te adtál példát és indítást.?
Kutas Kálmán erre azt felelte, hogy ő aligha lehet felelős azért, ha átvették módszerét. Ilyen alapon felelősség terheli Krisztust is, hogy miért indított el olyan mozgalmat, amelyből nemkívánatos egyházi mozgalmak, irányzatok, többfelé szakadások nőttek ki. Ilyenformán Luther is felelőssé tehető, hogy tanítása nyomán parasztlázadás indult.
Káldy erre azt felelte, hogy nekünk nem kell külföldi teológia. Nem kell nyugatról. Nem kell fordítás. Mi csináljuk itt a magyar evangélikus teológiát. A Lutheránus Világszövetségnek pedig semmi beleszólása nincs a dologba.
Kutas Kálmán végül keserűen jegyzi meg, hogy a rendőrség emberei keresztyénibb magatartást tanúsítottak irányában, és finomabb hangnemet használtak vele szemben akkor is, amikor teljesen ellentétes volt a felfogásuk, mint Káldy, az evangélikus keresztyén püspök.
Kutas Kálmánt családi életében is sok megpróbáltatás érte. Két feleségét gyógyíthatatlan betegség vitte el, a harmadikat, a középsőt tragikus balesetben veszítette el, amely az egész családot válságos feszültségbe taszította.
Hátralévő idejét is elmélyült szellemi munkával töltötte. Irodalmi példaképe Arany és Petőfi volt, akiknek költészeti értékeiből, mint tiszta vízből sokat merített. 1983-ban jelent meg újabb verseskötete: Naplemente - Jónás, melyről Keresztúry Dezső ezeket írta: ?Kutas Kálmán kitűnt gazdag, ízes nyelvével, virtuóz formakészségével és bölcselkedő hajlamával. Fő mondanivalói a vallásos, erősen humánus élményvilágból fakadnak. Légkörét a szellem fénye hatja át. A magyar klasszikus hagyományon nevelődött igen kiművelt hangszereléssel szóló formaművészet.?
Egy emberélet c. Verseskötetét még ő állította össze, de amikor 1985-ben a sajtóosztály megjelentette, ő már nem élt. Az említetteken kívül még néhány kisebb mű és fordítás is megjelent tőle.
Ordass Lajoshoz is meleg baráti kapcsolat fűzte, és halálakor versben adott hangot fájdalmának:
Hát elnyugodtál Te is, jó barátom,Történelmet hagytál magad után
Értéked tér és időben nőni látom,
Míg belőlünk hamu marad csupán.
Hogy nincs egy magyar Pantheonunk - bánom!
Feledni nagyot népünk jól tud ám!
Az életed diadal a halálon,
Győzelmes hit öldöklő lét-tusán.
Egy angyal áll s szól tetemed felett:
Nagy lélek volt s Uráért szenvedett.
Kutas Kálmán igehirdetéseit mély tartalom és igényes forma jellemezte. Mindig szívesen prédikált. Utolsó éveit leányánál Miskolcon élte le, s utoljára Luther 500. születési évfordulójára írt versét adta elő a templomban. 96 éves korában halt meg. Ökumenikus nyitottságára jellemző, hogy temetésén három lelkész: Ribár János evangélikus, Kovács Bálint református és dr. Székely László katolikus apátplébános szolgált.
Kutas Kálmán nemes alakja előttem nemcsak azért világol, mert ő keresztelt meg, vagy azért, mert hosszú kilométereket tett meg azért, hogy Mikulás napján megörvendeztessen, hanem azért is, mert életem derekán leveleivel folyamatosan felkeresett, és nehéz időkben élete példájával mutatta az utat a szoros kapu felé.
Legyen áldott csendes pihenése!
*Az idézetek: Kutas Kálmán: Festusok és főpapok előtt - Beszámoló életemnek egyik végső szakaszáról c. (kéziratban levő) munka 6., 10. és 38. lapjáról
Megjelent a Keresztyén Igazság 62. számában (2004. nyár) 9-12.o.