Budapesten született 1923. február 15-én. Édesapja Taschner Ferenc mozdonyvezető, édesanyja Paul Erzsébet. Egy nővére van, aki szintén diakonissza. Édesapja korán meghalt, édesanyja nehéz körülmények között egyedül nevelte a két gyermeket. A fasori evangélikus gyülekezetbe jártak. Iskoláit is a VII. kerületben kezdte, majd a Deák téri Evangélikus Gimnáziumban végezte el a középiskola első négy osztályát. Ezután a Teleki Blanka Kereskedelmi Iskolában tanult, ahol 1941-ben érettségizett.
Még azon a nyáron a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület Anyaházába került mint diakonissza növendék. A következő évtizedben több helyen szolgált az országban (Uzd, Nyíregyháza, Budapest, Rákoskeresztúr), dolgozott gyermekek és szegények között, kórházban és gyülekezetben. 1950-ben szentelték diakonisszává. A diakonissza anyaházak 1951-ben történt feloszlatása után megszerezte az óvónői oklevelet, és nyugdíjazásáig, 1979-ig VI. kerületi óvodákban dolgozott.
1956 óta az újpesti gyülekezet tagja. Jelenleg is presbiter, egy időben gondnok is volt, hosszú éveken keresztül látogató szolgálatot végzett. A 80-as évek elején egy hosszabb kéziratban foglalta össze a Fébé történetét. A Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület újraindulásakor, 1989?90 fordulóján a főnökasszony helyettese lett.
Taschner Erzsébet 2010. június 10-én hunyt el.
Megjelent: Mirák Katalin (szerk.): Nem voltam egyedül II. kötet, MEVISZ 1999. (297-320.o.)