1911. szeptember 11-én született a felvidéki Leibicon, németajkú családban. Édesapja Buchalla Béla, édesanyja Szlaninkó Irma.
A késmárki evangélikus líceumban érettségizik 1930-ban, majd Pozsonyban jár teológiára, ahol 1934-ben végez. Még ebben az évben lelkésszé szentelik. Előbb Lőcsén segédlelkész, majd 1936-tól Szomolnokon, 1941-től Iglón lelkész.
1944-ben a német lakossággal együtt menekülnie kell Morvaországba. Onnan Magyarországon keresztül próbál hazajutni, de itt reked. Családjával Sátoraljaújhelyen telepszik le, polgári munkákat vállal. Közben kisegítő segédlelkészi feladattal bízzák meg.
1946-ban megözvegyül, feleségét Weiss Jolánnak hívták. Három gyermekük van. 1948-ban feleségül veszi Jármay Rozáliát, aki 1949-ben meghal. 1952-ben újra megnősül, felesége Thern Magdolna, akinek korábbi házasságából származó gyermeke mellett egy közös gyermekük születik.
A magyar állampolgárság, a magyar érettségi és tanítói diploma megszerzése után 1951-ben honosíttatja lelkészi oklevelét. Először Nyíregyházán kerületi lelkész, majd Sámsonházán, 1953-tól Fancsalon szolgál. 1956-tól a Hejőcsaba?dél-borsodi missziós gyülekezetet vezeti. 1965-től Tokajban, 1972-től Sajókazán lelkész. 1982-ben megy nyugdíjba.
1950?51-ben két hónapig előzetes letartóztatás alatt áll. 1954?56-ban, valamint 1957-ben szervezkedés vádjával elítélve ül börtönben. 1961-ben átadják a csehszlovák hatóságoknak, ahol háborús bűnök miatt börtönbe zárják, 1964-ben szabadul. Utólag minden ítéletéről bebizonyosodott, hogy alaptalan volt.
Buchalla Ödön 1995. október 22-én hunyt el.
Megjelent: Mirák Katalin (szerk.): Nem voltam egyedül I. kötet, MEVISZ 1995. (113-134.o.)