Böröcz Enikő: 
Ötven éve történt (2010. szeptember)
Négy teológus eltávolítása 1960 tavaszán az Evangélikus Teológiai Akadémiáról

I. Előzmények

1. Grnák Károly felmérései 1958 tavaszán és nyarán

1958 nyarán Grnák Károly ÁEH osztályvezető - már egy Ordass nélküli jövőre előkészülve - különböző témájú jelentéseket készített a Magyarországi Evangélikus Egyházban [MEE] folyó munkákról.(1) Ezek az összegezések azt mutatták, hogy elkészítésükhöz "belső egyházi? segítséget is kapott, a két legvalószínűbb egyházi közreműködő Ottlyk Ernő illetve Grünvalszky Károly lehettek. A jelentések a Horthy-korszaktól kezdve az akkori jelenig vették szemügyre az MEE-ben folyó különböző szolgálati ágakat. [konferenciák, női, diakóniai munka stb.]. A témánk szempontjából két legfontosabb jelentés az ifjúsági munkáról, illetve a lelkészképzés akkori helyzetéről szólt.(2)

Az ifjúsági munkáról szóló jelentésben az ETA és annak hallgatói különböző összefüggésekben kerültek említésre. Az egyik megjegyzés az volt, hogy az ETA-n "rossz az ifjúság összetétele?, a teológusok egy része számára a teológia "búvóhely?, kevés a hivatástudat. Grnák végkövetkezetése: "A javarészt deklasszált elemekkel nehéz valamit is kezdeni.?(3) Az 1956-1959 közötti időszakot tanévenként elemezve Grnák három korszakot különböztetett meg. Az első, az 1956/57-es tanév, ennek legfőbb jellemzője szerinte az volt, hogy a "reakció? teljes diadalt aratott a teológián. A második, az 1957/58-as tanév, amelyben még mindig nagyon jelentős szerepet játszottak a visszahúzó elemek. Végül az 1958/59-es, harmadik időszakban Grnák szerint már javulni látszott a helyzet. Annak a reménységének adott hangot, hogy "... újra visszaszerezhetők a régi bástyák, sőt előbbre is lehet lépni.?(4) Ezért az ETA tanári karának és az ifjúságnak a megzabolázását egyformán fontosnak tartotta.

A lelkészképzés problémaköréről szóló írásában Grnák Károly a teológiai hallgatókkal kapcsolatosan részben a fenti általános véleményét ismételte meg. Azonban itt már személyeket és konkrétumokat is emlegetett. Az általa megemlített két személy, a később kizárásra ítélt Illanicz György és Csicsely Éva voltak. Előbbiről azt írta, hogy az 1956-os pilisi szereplése miatt rendőri felügyelet alá helyezték, majd hozzátette: "Erről tud a tanári kar, és mégis marad a teológián a huligán.?(5) A nőhallgatót édesapja ügyével kapcsolatosan emlegette, akit szarvasi ügyvédként 56-os szereplése miatt ítélték börtönre. Harmadikként név szerint említette Gerhát Pál III. éves teológust, akinek az unokatestvérét, Péch Gézát akkoriban akasztották fel. Grnák szerint ilyen alakoknak nincs helyük a teológián. A tanári kar mindezt tudja, és csak "sunyítanak?. Az ÁEH tisztségviselője megismételte azt a véleményét, hogy az ETA-n tanulási szempontból nagyon gyenge a minőség, ennél csak a hallgatók politikai alkalmassága gyengébb.

Grnák azzal folytatta fejtegetését, hogy az ilyen hallgatókból lesznek a "reakciós? fiatal papok. Itt is három nevet említett: Dóka Zoltánét, Madocsai Miklósét és Zsigmondy Árpádét.(6) Azzal vádolta őket, hogy ők és hasonló társaik: "... megtanulták a kétszínű magatartást, amivel sokáig tarthatják magukat a felszínen, azt, hogy egy-két békenyilatkozattal lehet fedezni az aknamunkát.?(7)

Megoldásként Grnák Károly a következőt ajánlotta: El kell távolítani mindazokat, akik kompromittálták magukat, vagy jelenleg is ezt teszik. Nem kell annyi teológus, csak annyi, amennyi a minimális szükségletet kielégíti. Hozzátette: "... ne engedjük meg, hogy ellenforradalmárok és különféle reakciós egyének helyet kapjanak [ti. az ETA-n].?(8) Ez lenne az egyik oldal. A másik viszont az: "... aki tanúsítja, hogy haladó pap lesz belőle, kapjon nagyobb támogatást az eddigieknél. A tanári karnak pedig el kell nyomnia a makacsul "bigott? hallgatókat, hogy ne tudjanak eljutni a felszentelésig.?(9) Grnák világosan kimondta: a haladó tanárokat segíteni kell, a "bigott? tanárok, hallgatók pedig permanens módon "érezzék a nyomást?.(10) A csendes napokat, az ifjúsággal való mindennemű foglalkozást "haladó papok? kezébe kell adni. Fejtegetései végén Grnák azt a javaslatot tette, hogy fél éven belül újra mérjék fel a helyzetet, majd tanácskozzanak a püspöki karral az ÁEH észrevételeiről.

2. Zászkaliczky Péter katechetikai dolgozata 1959 őszén

1959 őszén Zászkaliczky Péter ? az eredetileg eltávolításra ítélt, majd "megmenekült?? teológiai hallgató katechetikai dolgozatot írt: Az ifjúsági munka elvi és gyakorlati kérdései címmel. A munka újszövetségi alapjaként a feltámadott Jézus Krisztusnak a missziói parancsát jelölte meg. [Mt 28,16]. Dolgozatában a legkülönfélébb korabeli magyar evangélikus teológiai, egyházpolitikai csoportokhoz tartozó személyektől vett idézetekkel indokolta ennek a munkaágnak a fontosságát.(11) Groó Gyula, a gyakorlati teológiai szeminárium vezetője a dolgozatból két hosszabb szakaszt nem engedett felolvasni. Mind a kettőnek ugyanaz volt a témája: az egyház vezetőinek reagálása az államhatalomnak az ifjúsági munkát egyre jobban korlátozó politikájára. Zászkaliczky szerint: az államhatalom teljesen ki akarja sajátítatni az ifjúságot, és e cél elérése érdekében rendkívül erőszakos kampányt folytat a keresztyénség és a vallás ellen. Az egyházat fokozatosan defenzívába szorítják, és annak vezetői egyre inkább engednek ennek a nyomásnak, sőt meg is "teologizálják? azt. Ugyanis azt állítják: "Mindent feladhatunk az evangéliumért.?(12) Zászkaliczky Péter nem értett egyet ezzel az egyházvezetői engedékenységgel, ezért a következőt írta: "Ha az egyház komolyan veszi küldetését, akkor ma különösen az ifjúsági munkánál be kell következnie annak a szükségszerű törésnek az egyház és az állam között, amelyik bekövetkezik akkor, ha az állam túllépi Istentől rendelt hatáskörét. ? Luthernek is sokszor csak a nevével büszkélkedünk, ahelyett, hogy komolyan vennénk, amit mond: "Mert Isten nem engedheti, s nem akarhatja, hogy kívüle más valaki kormányozzon a lélek felett. Ez okból, ahol a világi hatalom arra vetemedik, hogy törvényt adjon a léleknek, Istennek jogkörébe nyúl [...] Ebben az esetben nem tartozom engedelmeskedni, mert [...] ebben zsarnok és túllépi hatáskörét, parancsol ott, hol sem joga, sem hatalma nincsen.?(13) A dolgozat befejező részében Zászkaliczky Péter arról szólt, hogy a keresztyén szolgálattal kapcsolatos "hűtlenségnek? tartja azt, hogy az egyház szó nélkül belenyugszik abba, hogy az ÁEH csak abban az esetben biztosítja az egyház számára az ifjúsági alkalmakat, ha azon nem vesznek elő világnézeti kérdéseket. Szerinte, ha az egyház megfelel ennek az elvárásnak, akkor automatikusan magára hagyja a keresztyénellenes előadások tömegétől már amúgy is elbizonytalanodott fiatalságot.(14)

3. Ottlyk Ernő jelentései: 1960. február ?június

Pontosan nyolc hónappal a Grnák féle jelentések után születtek meg Ottlyk Ernőnek, az ETA egyik oktatójának a jelentései, amelyek a BM megfelelő osztályát tájékoztatták, és már megnevezték a hat eltávolításra szánt teológust.(15) Ők a következők voltak: Illanicz György, Centgráf Károly, Csicsely Éva, Urbán Sándor, Zászkaliczky Péter és Péter Jenő.(16) Ottlyk "Szamosi? illetve "Lovász? fedőnevek alatt adott tájékoztatást róluk, illetve családi hátterükről, különös tekintettel az 1956-os időszakra. Legfontosabb javaslata, amelyet az állambiztonsági hivatal megfelelő szervéhez intézett, 1960. február 1-én született. "Káldynak jelezni kell, hogy hat teológus ellen politikai kifogás merült fel. Az egyház ne legyen ?reakciós személyek búvóhelye?. Aki ellen az állam eljárt, az egyház ne szentelje pappá. Az első kettőt internálták, a harmadiknak pedig az apja ül börtönben. A másik három eset nem ilyen súlyos, de ezeket is el kellene távolítani, mert nem kívánatos, hogy "az egyházat reakciós múlttal terhelt egyének terheljék[sic!]. A püspök szólítsa fel őket, hogy egyházi érdekből hagyják el a teológiát. Ha ezt nem tennék meg, küldjék el őket fegyelmivel?. A dékán [ebben az időben maga Ottlyk Ernő - B.E.] "esetleg megmentheti a három személyt [Urbán, Zászkaliczky, Péter]?.?(17) A további jelentések a püspökök és a tanári kar magatartását, az érintettek reakcióit, illetve az esemény hírének külföldre juttatásának tényét ismertették. Ezekből az derült ki, hogy a különböző tárgyalásokon, melyeken püspökök, teológiai tanárok vettek részt Nagy Gyula, Groó Gyula, Prőhle Károly védték a diákokat, Pálfy keményen támadta őket. Káldy Zoltán egyedül Zászkaliczky Pétert védte, őt mindenáron meg akarta menteni. Ottlyk a tanári kar előtti saját szerepléséről "nemes? egyszerűséggel mindössze annyit jelentett, hogy ő "mellébeszélt.?(18)

Az egyházi levéltárak anyaga szerint Ottlyk Ernő az 1959/60-as tanévről szóló dékáni jelentésében semmit nem beszélt sem Grnák Károly jelentéseiről, sem a saját, sem a BM megfelelő osztálya, sem az ÁEH szerepéről. Az egész dologról mindössze ennyi hangzott el: "A tanév folyamán önként kilépett két hallgató, a püspökök és a tanári kar egyetértésével eltanácsoltatott négy hallgató.?(19) Ezzel a kijelentésével teljes mértékben belső egyházi ügyként kívánta feltüntetni az egész dolgot, és a püspökök, az egyetemes felügyelő és a professzori kar egyetértését is hangsúlyozta az ügyben. Ez a hozzáállás, mint a fentiek mutatják nem felelt meg az igazságnak.

II. Az eltávolított hallgatókról

Centgráf Károly

Az Ottlyk-féle jelentés alapján 1956-os szereplése miatt internálták, majd rendőri felügyelet alá helyezték. Az eltávolítottak közül egyedül ő volt az, aki fellebbezés nélkül elfogadta a döntést. Mindössze azt kérte Káldy Zoltántól, hogy egyházi szolgálatban maradhasson, esetleg a diakóniában. Nem talált meghallgatásra.

Csicsely Éva

Ő a női teológusok második világháborút követő nemzedékéhez tartozott. A teológiát végzett nők egyházi szolgálatának kérdése ebben az időben - és még nagyon sokáig - nem nyert igazi megoldást. Hitoktatóként, könyvtárosként vagy levéltárosként, püspöki hivatalokban, adminisztratív munkakörökben, esetleg lelkész férjük mellett - kongruával vagy anélkül - kisegítőként szolgálhattak. Csicsely a kizártak közé ? mint már említettük ? elsősorban ügyvéd édesapja 1956-os múltja miatt került, aki a történtek idején is a börtönben volt. A szarvas-ótemplomi gyülekezet - Székács Sámuel lelkész közreműködésével, szembemenetelve az ún. "haladó? egyházvezetés magatartásával - helyezte el a kizárt teológust a gyülekezet Luther Márton Leányárvaházában. Csicsely Éva később férjhez ment Kozma Tamáshoz, akit az unitárius egyház küldött az 1958/59-es tanévben az ETA-ra. Kozma Tamás eredetileg rendkívüli, majd rendes hallgatóként járt az evangélikus teológiára. A történtek után nem sokkal ő is elhagyta a teológiát.

Illanicz György

Az eltávolított hallgatókkal foglalkozó egyházi dokumentumokban létezik egy olyan utólagos megszólalás, amely szerint nem zárható ki az, hogy "... az Állami Egyházügyi Hivatal a kizártakról "helyből?, azaz: a lakó-, ill. tartózkodási helyéről kapta a terhelő adatokat.?(20) Illanicz György esetében ez a hipotézis utólagos megerősítést is nyert. Illanicz - 1989 után Pilis polgármestere - Vámos József professzornak 1993-ban úgy nyilatkozott, hogy "... az ő feljelentése Pilisről érkezett, ahol is azzal vádolták, hogy részt vett egy bizonyos könyvégetésben. Ez nem volt igaz, de arra elegendő volt, hogy ez elterjedjen róla, és ez a vád még akkor is "élt?, amikor az Akadémiáról való eltávolítása után a polgári életben próbált elhelyezkedni, egyetemre bejutni, ami végül is sikerült neki.?(21) Illanicz rendszerváltozást követően, önéletrajzi jellegű munkájában ezekről a kérdésekről bőségesen írt.(22) Egyébként teológiai hallgatóként nagyon jó véleménye volt a baloldali politika által támogatott Pálfy Miklós professzorról. Sem teológiai hovatartozása, sem pedig teológusi magatartása alapján nem tartozott sem az ébredés sem a lutheri ortodoxia akkoriban "hivatalból? üldözendő vonalához. Sokkal inkább a hívő illetve nem hívő liberalizmus határán egyensúlyozott. Ezen a háttéren eltávolításának kétségtelenül "politikai? okból fakadó "egyházpolitikai? oka lehetett.

Urbán Sándor

Ügye két dolog miatt vált rendkívül érdekessé. Az egyik az, hogy ő jelentősnek mondható baloldali múlt után, kései hivatás eredményeként, idősebb korban került az ETA-ra. Egész családja - köztük 1919-es kommunisták - ellenezték és helytelenítették az egyházi szolgálat melletti döntését és mindent megtettek, hogy rokonuk kikerüljön a teológiáról.(23) Az 1956-os forradalom idején nehéz helyzetbe került kommunista egyéneken próbált segíteni. A másik érdekesség még szembetűnőbb. Ugyanis az eltávolítottak közül egyedül ő volt az, aki többszörösen és kitartóan megfellebbezte az egyházi vezetők és a tanári kar döntését. Beadványait több igazolással egészítette ki.(24) A fellebbezésben 1956-ot ellenforradalomnak nevezte, abban a kommunisták ellen harcolókat pedig fasisztáknak. Saját magáról úgy beszélt, mint aki "... önmagát is szocialistának vallotta mindaddig, amíg Isten igéje meg nem térítette.?(25) Egyházpolitikai nézeteit illetően a Vető-Dezséry-vonal hűséges embereként mutatta be önmagát. 1956. október 23-án Reuss András teológustársával együtt "látogatásra jelentkeztek? Dezséry Lászlónál.(26) Október 31-én Vető püspököt látogatta meg. Egyértelműen az Ordass-Túróczy-vonal ellen foglalt állást. Mikler Gusztáv Sámuel szentendrei lelkész nyilatkozatban erősítette meg Urbánnak azt az állítását, amelyet az 1956-1958-as egyházi korszakról, illetve a saját szerepéről így foglalt össze. "...az ellenforradalom utáni időkben, amikor alig akadt reálisan gondolkodó ember, elítéltem a jobboldali egyházi vezetést és az általam ismertek között dr. Pálfy professzor úrban láttam azt a lelkészt, aki ki tudná vezetni az egyházat abból a bajból, amelybe a jobboldali vezetés vitte.?(27) Ottlyk Ernő, aki maga is aláírta az Urbán Sándort is elmarasztaló levelet, a kari ülés előtt egy nappal még arról adott igazolást, hogy amikor őt az ETA-ról a levéltárba "menesztették?, akkor őt ott meglátogatta, és sajnálkozását fejezte ki sanyarú sorsa [ti. Ottlyké - B. E. ] miatt.(28) Urbán Sándorral kapcsolatban felmerült a szektásság vádja is baptista, illetve a sréteriánus körökkel ápolt kapcsolatai miatt. Az előbbi vádat illetően azt mondta, hogy 1950 óta nem jár közéjük, a Sréter Ferenc által vezetett vonalról pedig úgy nyilatkozott, hogy néhány alkalommal részt vett ilyen összejövetelen, azonban teológiájukat hamisnak, kiválásukat pedig helytelennek tartotta.(29)

Urbán Sándor annyira biztos volt abban, hogy fellebbezése meghallgatásra talál, hogy levele záró részében azt kérte, hogy rendkívüli hallgatóként bejárhasson a teológiára. Fellebbezésének zárómondata egy ígéretet tartalmazott: "Amennyiben lelkészi szolgálatba léphetek, a termelőszövetkezeti mozgalommal is kapcsolatot akarok tartani.?(30) Ügye megoldására várakozása közben újabb kérvényben elmaradt kollokviumai letételéhez is engedélyt kért. Valószínű, hogy "szektás? illetve "sréteriánus? háttere, illetve a baloldali elkötelezettségű család "közbenjárása? miatt nem nyert meghallgatást.

A professzori karnak az ÁEH-hoz intézett levele szerint a két "kegyelmet? nyert hallgató esetében kétféle megjegyzés hangzott el: "Zászkaliczky Péter részesüljön megintésben, Péter Jenő pedig maradjon az Akadémián, minthogy édesapja részt vesz a szocialista termelésben.?(31)

Az 1989-et követő ún. rehabilitációs eljárások során az eltávolított négy hallgató mindegyike rákerült az ún. rehabilitációs listára. A teológián maradt két hallgató közül csak Zászkaliczky Péteré.(32)

Zárógondolatok

Ami 1960-ban az ETA-n történt, az a másik két történelmi keresztyén egyházat is érintette. Szigorúságában és számarányában, a legnagyobb mértékben a római katolikus egyházat, éspedig annak Budapesten lévő Központi Szemináriumát.(33) A reformátusoknál viszont már 1957-ben megkezdődött a hallgatóság "átvilágítása? ebből a szempontból. Itt tudunk arról, hogy Szabó Mihály Budapesten tanuló teológust 1957. október 3-án letartóztatták. A vád ellene: az államhatalom megdöntésére irányuló fegyveres összeesküvésben való részvétel. Esze Tamás történész ? akkoriban egyházkerületi főgondnok, később Káldy Zoltán evangélikus püspök apósa ? közbenjáró levelet írt az érdekében.(34)

Mindenesetre a tanári karban 1958-ban bekövetkezett változások, majd 1960-ban négy teológus eltávolítása már jelezték azt, hogy mind az oktatás, mind pedig az egyházi és állami szervekkel való kapcsolattartás területein nagy változások várhatók. Mindez előre beprogramozta azt, hogy nemcsak a teológiai képzésben, de a tanári karnak a hallgatókhoz, illetve a hallgatóknak a tanári karhoz, az egyházi vezetőkhöz, az államhatalomhoz, sőt egymáshoz való viszonyában is külső erők, illetve az őket támogató belső egyházi körök jelentős befolyásra fognak szert tenni.

Jegyzetek

(1) A témához l. többek között: MOL XIX-A-21 a. Elnöki Iratok. 7. d. 9-27/1958. Grnák Károly: Feljegyzés a konferenciák megszervezésére az evangélikus egyházban; MOL XIX-A-21 a. Elnöki Iratok. 7. d. 9-26/1958. Grnák Károly: A női munka az evangélikus egyházban. 1958. május 27.
(2) Időrendi sorrendben az első 1958 áprilisában készült, a másik ugyanazon év júniusában. Az első: MOL XIX-A-21 a. Elnöki iratok. 7. d. 9-17/1958. Grnák Károly: Ifjúsági munka az evangélikus egyházban. 1958. április 9. A másik: MOL XIX-A-21a. Elnöki Iratok 7. d. 9-44/1958. Grnák Károly: A lelkészképzés mai jelenségeinek értékelése. 1958. június 12. 7. o.
(3) MOL XIX-A-21 a. Elnöki iratok. 7. d. 9?17/1958. Grnák Károly: Ifjúsági munka az evangélikus egyházban. 20. o.
(4) Uo.
(5) Grnák Károly: A lelkészképzés mai jelenségeinek értékelése. 1958. június 12. 7. o.
(6) A három említett személy közül Madocsai Miklós és Zsigmondy Árpád rövidesen kiszakadtak a lelkészi szolgálatból. Később teljes illetve részállásokba kerültek vissza. Madocsai Miklós a budavári gyülekezetben parókus lelkészként végezhette a neki való szolgálatot. Zsigmondy Árpád a budavári gyülekezet német szolgálatába kapcsolódott be. Egyházi pályafutásuk során hallgatásukkal lényegében mindketten passzíve erősítették a hivatalos teológiát, annak kreátorait és az általuk űzött egyházpolitikát. Dóka Zoltán viszont a hatvanas évektől kezdett el távolodni az ún. hivatalos teológiai és egyházkormányzati vonaltól, és ennek az eltávolodásának hangot is adott.
(7) Grnák Károly: A lelkészképzés mai jelenségeinek értékelése. 1958. június 12. 7. o.
(8) Grnák Károly: A lelkészképzés mai jelenségeinek értékelése. 1958. június 12. 11. o.
(9) Grnák Károly: A lelkészképzés mai jelenségeinek értékelése. 1958. június 12. 11. o.
(10) Grnák Károly: A lelkészképzés mai jelenségeinek értékelése. 1958. június 12. 12. o.
(11) Dezséry László, Erős Sándor, Görög Tibor, Juhász Géza, Prőhle Károly, Tekus Ottó, Vajda [Wágner] Aurél illetve Veöreös Imre neve, és tőlük származó idézetek fordulnak elő a dolgozatban. Az egyes idézetek keletkezési ideje 1947 és 1957 közé tehető. A személyektől vett idézeteket különböző korszakból származó ún. Belmissziói Munkaprogramok anyaga egészítette ki.
(12) Zászkaliczky Péter: Az ifjúsági munka elvi és gyakorlati kérdései. Katechetikai dolgozat. 1959. ősz, kéziratban. 3. o.
(13) Zászkaliczky Péter: Az ifjúsági munka elvi és gyakorlati kérdései. 5. o. Részlet: Luther Márton: A világi felsőbbségről, hogy meddig tartozik neki az ember engedelmességgel. In. Luther művei. III. Sajtó alá rendezte: Masznyik Endre. Pozsony. Wigand F. K. Könyvnyomdája. Pozsony. 1906. 393.o.
(14) Zászkaliczky Péter dolgozatának inkriminált részeit nem engedték felolvasni. Groó Gyula saját hatáskörébe kívánta ugyan a dolgot megoldani, azonban a dolgozat egészen Káldy Zoltánig jutott. Zászkaliczky Péter ellen három kifogást emeltek: az ifjúsági munkával kapcsolatos véleményét, valamint az egyházpolitikai illetve az egyházi vezetőkkel szembeni merev magatartását.
(15) ÁBTL 3.1.2. M-32404/1. Ottlyk Ernő dékán jelentései hat teológusról, az esettel kapcsolatos kari ülésekről, az eredményről és a következményekről. A jelentések dátumai: 1960.február 9; március 4; március 24; április 25; május 19; június 2. A szövegeket Ittzés Ádám, az MEE Tényfeltáró Bizottság tagja bocsátotta rendelkezésemre. A Tényfeltáró Bizottságot az MEE Országos Közgyűlése 2005. május 20-án kelt 5/2005-ös határozatával hozta létre. A bizottságról l. Zászkaliczky Pálné Mirák Katalin: Tükör nélkül homályosan... Történészi dilemmák az ügynökkérdés körül. Keresztyén Igazság. 2005. Z. 27-38. o.
(16) Az eltávolításra ítélt hallgatók évfolyam szerinti megoszlása a következő volt: Centgráf Károly és Péter Jenő másod-, Csicsely Éva, Illanicz György harmad-,, Urbán Sándor és Zászkaliczky Péter ötödévesek voltak.
(17) ÁBTL 3.1.2. M-32404/1. Ottlyk Ernő dékán jelentése hat teológusról. 1960. február 9. 1. o.
(18) ÁBTL 3.1.2. M-32404/1. Ottlyk Ernő jelentése a tanári kar és a püspökök magatartásáról. 1960.március 4.
(19) Ottlyk Ernő: Dékáni jelentés az Evangélikus Teológiai Akadémia 1959/1960. tanévéről. = Lelkipásztor. XXXV. évf. 7-8. sz. 1960. július?augusztus. 391. o.
(20) Vámos József: Az ETA története. XIV. 250 -251. o.
(21) Vámos József: Az ETA története. XIV. 251. o.
(22) Dr. Illanicz György: Kor-tan avagy történelem hétköznapokban. Apáti Nyomda, Cegléd, 2005. A könyvben ambivalens kijelentések olvashatók a szerzőnek az akkori teológiához, az akkori egyházi szereplőkhöz, a későbbiekben végzendő esetleges egyházi szolgálathoz való viszonyáról. Ugyanez jellemzi az akkori történelemmel való kapcsolatát is. Úgy tűnik, hogy 1956-os szereplését, és még utána is nagyon sok mindent köztiszteletben álló orvos édesapja tekintélyének köszönhetően "úszott? meg, illetve sikerült elérnie.
(23) Vámos József: Az ETA története. XIV. 251. o. Rőzse István évfolyamtárs közlése Vámos Józsefnek.
(24) Vámos József: Az ETA története. XIV. 252-278. o. Urbán Sándor fellebbezését és annak mellékleteit l.
(25) Vámos József: Az ETA története. XIV. 253. o. Részlet Urbán Sándor fellebbezési iratából.
(26) Vámos József: Az ETA története. XIV. 271. o. Benczúr László püspöki titkár igazolta ezt az állítást.
(27) Vámos József: Az ETA története. XIV. 255. o. Részlet Urbán Sándor fellebbezéséből. A szentendrei lelkész külön levélben erősítette meg Csőváry Előd volt teológussal együtt, hogy Urbán Sándor elítélően nyilatkozott Ordass Lajos egyházpolitikájáról, és ugyanakkor Pálfy Miklós alkalmasságáról a püspöki szolgálatot illetően.
(28) Vámos József: Az ETA története. XIV. 272.o. Ottlyk Ernő igazolványa Urbán Sándornak. 1960. március 14.
(29) Sréter Ferenc [1894-1988] eredetileg budavári evangélikus lelkész, majd 1954-től önálló, ún. Evangélikus Testvérgyülekezet gyülekezet alapítója. Az ébredési mozgalom különleges vonalához tartozott. 1957-ben felmerült az evangélikus egyházba történő visszatérése, azonban az egyházi visszarendeződés után az erről szóló tárgyalások félbeszakadtak. A legrészletesebb összefoglalást róla l. Zsarnai Krisztián: Sréter Ferenc. Az Evangélikus Egyháztól az Evangélikus Testvérgyülekezetig. Diplomamunka az egyháztörténelem tárgyköréből. Budapest, 2006. Kéziratban. A dolgozat az Evangélikus Hittudományi Egyetem levéltárában olvasható.
(30) Vámos József: Az ETA története. XIV. 272.o. Ottlyk Ernő igazolványa Urbán Sándornak. 1960. március 14. .
(31) EHE-Levéltár. Kari ülési jegyzőkönyvek. Részlet az 1960. március 15-én tartott kari ülés jegyzőkönyvéből. 89. pont. Két püspök és az öt professzor írták alá a véghatározatot: Vető Lajos, Káldy Zoltán, Ottlyk Ernő, Pálfy Miklós, Nagy Gyula, Prőhle Károly és Groó Gyula. Vámos József: Az ETA története. XIII. 380.o. Péter Jenő édesapja - Vámos közlése szerint - a Horthy-korszakban csendőr volt. Ő maga viszont a nyári szünetekben fizikai munkásként dolgozott a IV. sz. Autójavító Vállalatnál.
(32) Az 1992-ben született rehabilitációs névsorban mind a négy eltávolított teológus neve szerepel. Centgráf Károly 11-es, Kozma Tamásné Csicsely Éva 17-es, dr. Illanicz György 31-es és Urbán Sándor 82-es sorszám alatt. Ugyanitt az akkoriban dorgálásra ítélt Zászkaliczky Péter is szerepel a névsorban 92-es számmal. Ő azonban - édesapjával és bátyjával, Zászkaliczky Pállal együtt nem pusztán a teológián, hanem az egész lelkészi pálya során elszenvedett sérelmei miatt is került a névsorba. Péter Jenő nem szerepel a rehabilitációs listán. Lásd Keresztyén Igazság, OLBK folyóirata. Új folyam 17. sz. 1993. tavasz, 43-44. o. Az egyház ezzel a rehabilitációval a teológusok eltávolítását egyházpolitikai természetű ügynek, és mint ilyet igazságtalannak jelentette ki.
(33) Bertalan Péter: A kizártak. In. Bertalan Péter, Birther Nándor: A paradigmák áldozatai. Jel Kiadó, Budapest, 2004. 13-69. o.
(34) Esze Tamás 1958. január 20-án, Budapesten kelt közbenjáró levelét l. Megújulás, visszarendeződés. Dokumentumok a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltárában az 1957-1958-as esztendők történetének kutatásához. Szerkesztette: dr. Horváth Erzsébet. Kálvin János Kiadó, Budapest, 2008. 92-293. o.

Megjelent a Keresztyén Igazság 87. számában (2010. ősz) 31-37.o.

Vissza