Amikor édesapánk születésének 100. évfordulója alkalmából testvéreimmel összegyűjtöttük cikkeit, az irodalomjegyzéket bevezető sorokban megjegyeztük: "1958 elején felkérésre írt egy, a Lelkipásztorba szánt cikket ?Törvényesség? címmel. Grnák Károly, az evangélikus egyház felügyeletével megbízott miniszteri biztos azonban nem találta megfelelőnek ugyanúgy, mint ?A rendeződés érdekében? címmel készített, módosított szöveget sem.? Ez év tavaszán, a három teológiai tanár eltávolításának 50. évfordulójáról való megemlékezésre készülve Zászkaliczky Pál azzal keresett meg, hogy az akkor írt, de letiltott cikk megjelenhetne-e a Keresztyén Igazságban. A cikk kézirata mellett olyan, akkor bizalmasan kezelendőnek jelzett feljegyzések is fennmaradtak, melyek az előzményekre, a keletkezés körülményeire, az eltávolítás folyamatára is fény derítenek.
1958. március 20-án Grnák Károly magához hívatta Sólyom Jenőt. Ez egy nappal azután történt, hogy a miniszteri biztos közölte Wiczián Dezsővel: nyugdíjba kell mennie. Sólyom Jenőnek szemére vetette többek között Pálfy Miklósnak a dékánságról való lemondatásában, illetve Ottlyk Ernő eltávolításában játszott szerepét, de hozzátette: vele kapcsolatban még nincs végleges véleménye, sorsáról még nincs döntés. Minden azon múlik, hogyan viselkedik. Ha tudott aktív lenni 1956 őszén, akkor legyen most is az. Mondjon véleményt a jelenlegi egyházi helyzetről, pontosabban írjon cikket arról a Lelkipásztorba.
Rövid kitérőként talán érdemes leírni, hogyan is történt Pálfy Miklós "lemondatása?. A kari szabályzat szerint a dékánt egy évre választották, általában évente más tanárt. Az 1952-ben megválasztott Pálfy Miklóst azonban egymás után kétszer is újraválasztották. 1955-ben, amikor szabályosan negyedik ciklusra már nem volt megválasztható, az egyházi vezetőség a tanári kart arra kérte, hogy tegyen javaslatot a szabályzat megváltoztatására. Az egyetemes presbitérium azonban nem sietett. A határozat, mely szerint ezután három éves a dékáni ciklus újraválasztási lehetőséggel, csak a mandátum lejárta után egy fél évvel, 1956 januárjában született meg. Pálfy Miklós, aki a tanév elejétől változatlanul vitte tovább a dékánságot, szintén nem sietett elrendezni az ügyet, nem hívott össze dékánválasztó kari ülést. 1956 őszén tehát de facto ő volt a dékán, bár érvényesen nem volt megválasztva. Október 23-át megelőzően Pálfy néhány hétre Németországba utazott, s ezalatt prodékánként Sólyom Jenő vitte az Akadémia ügyeit. Éppen a dékán távolléte miatt a dékánság kérdését sem a Puskin utcában 1956. november 3-án tartott értekezlet, sem hazaérkezéséig a tanári kar nem tárgyalta. Pálfy, miután hazaérkezett, november végén közölte Sólyom Jenővel, hogy ő már külföldről megírta feleségének: lemond. Csak arról tárgyaltak, hogy mi álljon a lemondó iratban. Pálfy tudományos terveivel akarta azt indokolni, a prodékán pedig azt kérte, hogy a tisztázatlan helyzet miatt indoklás nélkül történjen meg.
Egyébként az ÁEH és a BM jóval később is úgy tartotta számon, hogy Sólyom Jenő volt a felelős sok mindenért, ami 1956-ban a Teológián történt. Ennek bizonysága a "Szamosi? fedőnevű ügynök által 1964 tavaszán adott jelentés. Az, hogy a jelentésben Megjegyzés jelzéssel elkülönített, de a jelentés részét képező mondatokat "Szamosi? írta-e vagy a jelentést vevő őrnagy, nem egyértelmű, de érdekes az, ahogy a Megjegyzés Sólyom Jenőt bemutatja: "A felszabadulás után az egyházi reakció jellegzetes figurája volt Sólyom Jenő, aki (sic!) 1956-ig többször figyelmeztetett mind a loyális egyházvezetés, mind az ÁEH. Az 1956-os ellenforradalom idején ?kiugrott? reakciós magatartásával. A külföldön tartózkodó akkori dékán, Pálfy Miklós helyett, ő vezette a teológiát. Vezetésével a tanári kar 1956. november 1-én lemondatta a dékánságról Pálfy Miklóst, állásából menesztette Ottlyk Ernő teológiai tanárt és Friedrich Lajos teológiai otthon igazgatót. A tanári karral és az ifjúsággal nyilatkozatot jelentetett meg az Evangélikus Élet 1956. november 4-i számában az ellenforradalom mellett. Az ellenforradalom leverése után is Ordass tábora javára agitált.?
1958 tavaszának eseményeire visszatérve, március 25-én már olyan hírek jutottak el Sólyom Jenőhöz, hogy ő is, mint akit "Ordass hívei közé sorolnak,? csak a tanév végéig maradhat tanár. Utána valahol másképpen foglalkoztatják.
Ennek ellenére tudományos feladatként tovább foglalkozott a törvényesség kérdésével, hiszen erre Göttche Ervin egyetemes ügyésszel együtt az egyházegyetem tanácsától is felkérést kapott. Amikor jegyzeteinek egy részét április 9-én bevitte az egyetemes egyházi irodába, Grünvalszky Károly ezt mondta neki: "Írj úgy, hogy megnyerd az életet!? Vető Lajos pedig azt: "Feladták neked a leckét.? Mintha vizsgáztatni akarnák a megszólalással, a cikkre való felkéréssel.
A Törvényesség című cikk végül április 14-ei dátummal megszületett. Mivel a cikk a Keresztyén Igazság e számában most először nyomtatásban is megjelenik, csak néhány gondolatot emelek ki belőle. Kiinduló tétele, hogy a törvényesség jelszóvá vált, anélkül, hogy tisztázódott volna, mit is értenek alatta. Ezért a törvényesség és alkotmányosság, a törvényesség és érvényesség, valamint a törvényesség és bizalom kérdését vizsgálja. Rámutat arra, hogy újabban a törvényesség látszatát akarják elhitetni ott is, ahol a törvényesség legalábbis vitatható, és hangsúlyozza, hogy a formális törvényesség mellett, vagy annak ellenében, lehet egy másféle törvényesség, melyet leginkább az egyházépítő, az egyház életét előmozdító jelzőkkel lehet jellemezni. Jellemző gondolkodására a következő mondat: "Nem szégyenlem tanítani: az élet erősebb a jognál, viszont a rendetlenség az élet ellensége.?
Kitérőként érdemes megnézni néhány példán, mire is vonatkozhatott: a törvényesség látszatát keltik, a törvényesség jelszóvá vált, anélkül hogy tisztázódtak volna dolgok. Az egyházegyetem (országos egyház) közgyűlése 1958 januárjában határozatokat és intézkedéseket hozott "egyházunk törvényes rendjének helyreállítása érdekében?. Miközben többen megkérdőjelezték az 1956. decemberi egyetemes presbitériumi ülés törvényességét, nem vették észre, hogy éppen egy akkori döntés alapján mondták ki 1957 végén Vető Lajosról, hogy ő a hivatala szerint idősebb püspök. Vető 1958 elején egy Lelkipásztor cikkben Ordass szemére vetette, hogy visszatérésekor nem kérdezte meg a Déli Egyházkerület azon gyülekezeteit, melyek eredetileg nem tartoztak a Bányai Egyházkerülethez, elfeledve, hogy ő maga hogyan lett a Tiszai Egyházkerület püspökéből az Északi Egyházkerület püspöke. Hasonló következetlenséggel egyrészt szerették volna törvénytelennek nyilvánítani a Déli Egyházkerület üléseit, melyek összehívásában Darvas József egyházkerületi felügyelő nem vett részt, másrészt Darvas 1958 májusában a püspök nélkül, maga hívta össze a presbitériumot, és pedig azt, melyet egy évvel korábban egy "törvénytelen? közgyűlésen választottak meg.
Visszatérve megint a cikkhez, annak leadása után egy héttel, április 21-én Grnák Károly újra hivatta Sólyom Jenőt, s közölte, hogy az írás nem megfelelő. Túlzottan akadémikus, elméleti, nincs benne határozott állásfoglalás. Olyan cikket kér, mely belemegy a konkrétumok taglalásába. Néhány nap alatt, április 24-ei keltezéssel el is készült egy új munka A rendeződés érdekében címmel. Ez három kérdést tárgyal. Az első a püspöki állás betöltéséhez szükséges állami hozzájárulás. Erről csak annyit állapít meg, hogy nem egyházjogi, hanem politikai ügy. A második a püspök és a felügyelő egyenlő joga és felelőssége az egyházkerület vezetésében. Elismeri, hogy Darvas nem mondott le 1956 őszén, s azért rámutat arra, hogy felügyelőként 1957 tavaszán is felelős volt a kerület ügyeiért. Ha passzív volt, nem panaszolhatja fel mellőzöttségét. Végül az Ordass által kért külön fegyelmi eljárásról, melyet az egyetemes egyház törvényességi kifogásokkal nem akart lefolytatni, megállapítja, hogy annak nincs törvényi akadálya.
Még aznap délután megérkezett a válasz: a cikk nem jó, úgy látszik, nem alkalmas professzornak. (Zárójeles megjegyzés. Ez az alkalmatlanság 1990-ig fiaira is érvényes volt. A rendszerváltozás után két fiából is egyetemi tanár lett.) Másnap még kiegészítette a cikket néhány betoldással, hogy nyilvánvaló legyen, nem egyoldalúan, egy bizonyos megoldás érdekében szólal meg, de a 26-án délelőtt eljuttatott írásról már délre megjött a vélemény: a cikk most sem jó. A sorsa megpecsételődni látszott. Úgy látszott, megbukott..
Ekkor Göttche Ervin, hogy mentse Sólyom Jenőt, felvetette, hogy az általa írt cikk alatt szerepeljen mindkettőjük neve a Lelkipásztorban. Némi töprengés után, miután meggyőződött arról, hogy a cikk nem tartalmaz valótlan állítást, bár nem tartalmaz minden idevágó "igazat?, és nincs benne "bűnvallás,? vállalta, hogy a cikket közösen írják alá. A lelkészi szakfolyóirat számára készült írás azonban az Egyházügyi Hivatal elnökének kérésére nem ott, hanem áttördelve az Evangélikus Életben jelent meg május folyamán.
Ez azonban már nem változtatott sorsán. Csak az időzítés volt a kérdés. Egy másik ügynöki jelentésből derül fény a további lépésekre. "Papp István? fedőnevű ügynök jelentésében olvasható, hogy régebbi meghívás alapján (vagyis az akkori helyzetben már nem hívták volna), 1958. augusztus 31-én Sólyom Jenő a Bécsi kapu téri templomban prédikált, majd az istentisztelet után a sekrestyében, szűk körben, szomorú szívvel mondta el, hogy távoznia kell a Teológiáról. Az előző nap közölték vele, hogy "az ellenforradalom ideje alatt tanúsított magatartása miatt ajánlatos lenne, ha lemondana állásáról és elvállalná egy gyülekezet vezetését.? A megüresedés előtt lévő Bakonycsernyét ajánlották fel. A jelentést vevő százados a következő megjegyzést fűzte a jelentéshez: "Sólyom Jenő ev. teológiai tanárnak a teológiáról történő eltávolítása az ÁEH-val történt megállapodás alapján a teológia haladó szellemű tanárokkal történő kicserélése érdekében történik. Sólyom ellenséges beállítottságú, teljesen a múlt szellemében foglalkozik az ifjúság nevelésével.?
Szeptemberben még elkezdte ugyan a félévet, de már nem fejezhette be. Káldy Zoltán püspöki beiktatása után hozzájárult, hogy családjára, súlyos operáción átesett feleségére és még öt tanuló gyermekére való tekintettel Budapesten maradhasson. 1959. január 1-jei hatállyal nyugdíjasként (54 évesen) az Evangélikus Országos Levéltárban kapott munkatársi beosztást.
Bármennyire igyekezett csendben, visszahúzódva dolgozni a levéltár anyagának rendezésén, a BM számára gyanús személy maradt, aki szerintük a disszidáltak, elsősorban Terray László "beépített hírszerző?-je. "Szamosi? ügynöki jelentéséből tudjuk, hogy akciót is terveztek leleplezésére. Hogy a terveknél tovább jutottak-e, ma már kideríthetetlen.
Zászkaliczky Pál előadásában kiemelte Sólyom Jenő irodalomtörténeti publikációit. Ilyen tevékenysége abból fakadt, hogy a teológiáról való eltávolítása után egy évtizedig az evangélikus egyházi sajtóban nem jelenhetett meg cikke. Az Evangélikus Naptárban 1967-ben, az Evangélikus Életben 1972-ben közöltek tőle először újra írást. A Magyar Tudományos Akadémia felügyelete alatt kiadott Irodalomtörténeti Közleményekben viszont elfogadták tudományos munkáit, még a kimondottan egyházi vonatkozásúakat is, például Dévai Mátyás vagy a két Ács Mihály életéről, munkásságáról szólókat. Az 1960-ban tartott nemzetközi Luther-kutató kongresszuson, távollétében, más olvasta fel előadását.
Megjelent a Keresztyén Igazság 79. számában (2008. ősz) 38-41.o.